2015.02.01. 14:50
A hívek őszinte lelkesedéssel élik meg a testvéri közösséget
Minden este megtelt egy-egy templom a településen az ökumenikus imahét során, amikor – túllépve a felekezeti korlátokon – katolikus, református és evangélikus hívők hallgatták közösen az igehirdetőket és a lelkipásztorokat.
A kezdeményezés egészen az 1740-es évekig nyúlik vissza, Magyarországon először 1886-ban hirdettek meg ökumenikus imahetet. Várpalotán 1982-ben volt az első ilyen alkalom, melyen Lukátsné Orovicz Piroska református lelkész is jelen volt.
– A lelkészek között jó volt a kapcsolat, így vetődött fel a gondolat abban az időben, hogy a világméretű ökumenikus alkalmat itt is megtartsuk. Ugyan elöljáróink féltettek bennünket, de az akkori érsek és a református püspök is támogatta a kezdeményezést, így elindulhattak az imahetek városunkban – mondta el a református lelkésznő, aki szerint jelenleg elsősorban egymás elfogadása és az egymás iránti szeretet a legfontosabb üzenete az ökumenikus imahétnek.
Lukátsné Orovicz Piroska és dr. Zsednai Józsefné lelkészek és Fodor Balázs plébános a várpalotai ökumenikus imahéten (Fotó: Pintér László)
Fodor Balázs római katolikus plébános szerint, amíg régebben be se mentek az emberek egymás templomába az ellentétek miatt, mára ez a közös részvétel természetessé vált.
– Fontos a keresztény egység bemutatása, még ha a történelmi múltban külön is váltak a felekezetek. Ezen a hé-ten nem a különbözőséget hangsúlyozzuk, hanem az egységet, hiszen ugyanabban a Krisztusban hiszünk – mondta el Fodor Balázs római katolikus plébános plébános.
Dr. Zsednai Józsefné evangélikus lelkész örömmel látta, hogy a hívek felekezeti hovatartozástól függetlenül őszinte lelkesedéssel élik meg a testvéri közösséget.
– Meggyőződésem, hogy az egész város légköre is formálódik azzal, ha az utcán szembejövő idegenben felismerjük a testvért, akivel az imahéten együtt hallgattuk Isten üzenetét. Az imaheteken igehirdetőként és gyülekezeti tagokként egymás területére lépünk, adjuk időnket, szeretetünket, eltérő liturgiánk megosztható kincseit, végül mégis mi leszünk a megajándékozottak, amikor közös urunk, Jézus Krisztus igéjével felüdíti lelkünket – vallja a lelkésznő.
