HÍD - Három napos minifesztivált tartott a Pannon Várszínház

Az első napon a Hangvillában Ladik Katalin Alice Kódországban című darabját láthattuk. Az újvidéki származású színésznő és költő sajátos előadásaival a magyar és nemzetközi performanszművészet kiemelkedő alakja. Az előadás után Ladányi István irodalmár koordinálásával a közönségnek lehetősége nyílt közelebbről megismerni a művésznő életét és munkásságát, érzéseit és alkotói attitűdjét.

A második napon Géczi János költő beszélgetett Tolnai Ottó Kossuth-díjas íróval, költővel, műfordítóval és Nagy József (Josef Nadj) táncos-koreográfussal, a nemrégiben megújuló Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola Auer-termében. A beszélgetés során Géczi János jó érzékkel az emberi sorsokra, a „vajdasági életérzésre” és az onnan vezető karrierútra helyezte a hangsúlyt. A beszélgetés során kiderült, a két művész, Nagy József és Tolnai Ottó barátként és alkotótársként is járta a világot. – Amikor először elmentem Tolnai Ottóhoz, emlékszem, ott feküdt az ágyon, a televízióban pedig épp Marcel Marceau kis etűdjét játszották, és szólt, hogy nagyon figyeljünk, hiszen a Lepke című etűd nagyon híres. Akkor még persze nem tudtam, hogy én is pantomimművészetet fogok tanulni, és éppen Marcel Marceau-nál – emlékezett vissza Nagy József első találkozásukra. Az első napon a Hangvillában Ladik Katalin Alice Kódországban című darabját láthattuk. Az újvidéki származású színésznő és költő sajátos előadásaival a magyar és nemzetközi performanszművészet kiemelkedő alakja. Az előadás után Ladányi István irodalmár koordinálásával a közönségnek lehetősége nyílt közelebbről megismerni a művésznő életét és munkásságát, érzéseit és alkotói attitűdjét.

Aki ismeri Tolnai Ottó munkásságát, tudhatja, „grafomániája” élőszóban is megmutatkozik, ám a jelenlévők mind lélegzetvisszafojtva hallgatták történeteit, többek között Nagy József is. A beszélgetés második felében aztán a táncművész megosztott a nézőkkel néhány kulisszatitkot az OMMA című előadással kapcsolatban. Tizenhat jelentkezőből választotta ki azt a nyolc afro-amerikai táncost, akiket az OMMA előadásban láthattunk. A darab már most körbejárta szinte a teljes világot, ám a turné folytatódik, már a tengerentúlon is érdeklődnek iránta. Magyarországon Veszprémben láthatták először az érdeklődők. – Sokszor a színpadon álló nyolc táncos egy lénnyé ritmizálódik – fogalmazott Tolnai Ottó. 

A minifesztivál legjobban várt napja vasárnap volt, amikor bemutatták az OMMA című darabot, megtelt a Hangvilla színházterme az érdeklődőkkel. A nyolc külföldi táncos nemcsak mozgásával, de a hangjával is táncol a színpadon. Az OMMA ógörög szó „szem, látvány” jelentése a látás, érzékelés és befogadás minőségévé vált a darab során, rengeteg érzést és gondolatot kiváltva a nézőből. Az ütemes, misztikus rigmusok mellett magyar szavak is felismerhetők. Nagy József megtanította ezeket a művészeket magyarul, és bárhol játsszák a világban, ezek a magyar szavak mindig elhangzanak. Az előadás kezdetén a „fekete” szót ismételgetik: erről talán csak Magyarországon indul be az a fajta asszociáció, ami Babits Mihály Fekete ország című versére irányítja a gondolatainkat, ami szintén megállja a helyét az értelmezési folyamatban. A másik egy mondattöredék: „vizes a föld”. Kifejezetten elképesztő meghallani ezt a tört mondatot, hiszen a darab úgy építi fel, mint tanítási folyamatot, mint kezdő nyelvtanuló gyakorlatát – a hangok és szótagok kiejtése után felhangzik a mondat maga. Valahogy a darab is ezen az elven épül: a mikromozdulatok, az apró gesztusok, az elszeparált stílusok összeállnak egy egésszé, akárcsak, ha a tánc nyelvét tanulnánk kezdőként.