Őrzni kellene a hagyományt

A Nagy László emlékházban negyvenen gyűltek össze, hogy az egykor a településen is gyakorolt regölés hagyományát felidézzék. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Sz. Réthy Katalin köszöntötte a résztvevőket, majd Ágh István emlékezését olvasta fel az utolsó regős nemzedékről és a népszokásról. Az érdeklődők a Nagy László kezdeményezésére 1975-ben Székely Orsolya által forgatott Regősének című filmet együtt nézték meg, majd Sebő Ferenc beszélt Nagy Lászlóval való kapcsolatáról.

Mint mondta, abban az időben József Atti,a, Nagy László, Weöres Sándor verseiből összeállított műsoraikba lopott egy-két balladát a Sebő együttes, hogy megőrizzék azokat. Később aztán a településen járva gyűjtötték a régi népszokásokat a rendezőnővel is. Azonban a hagyományok időbe való rögzítéséhez ennél több kellett volna.

Az Utra Mari Társaság a ma ismert legteljesebb szövegű regölést adta elő Iszkázon, Nagy László szülőházában szombaton (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Méltatta mégis a filmet, mivel az Nagy László szülőföldjén készült, emléket állítva neki és megszólítva a költő édesanyját is egyben. Sok helyen éppen ettől értékelődött fel a hagyomány, a falusiak felkapták a fejüket a filmesek érkezésére.

A társalkodás része volt a regölés, amelyet hagyományainkkal együtt meg kellene becsülnünk, hiszen túlélésünk záloga. Az összejövetelen az Utra Mari Társaság és Bálint Károly regős a ma ismert legteljesebb szövegű regölést adta elő, amelyet Bucsu településen gyűjtöttek. Nagy László fia, Nagy András arról beszélt, hogy nincs két egyforma regölés, annak szövegét apja is hol így, hol úgy énekelte annak idején. A versben titkos szerelmeseket is összeboronáltak, a rigmusok sosem maradtak vidámság nélkül. Végül az iszkázi regölés énekelték el maguk örömére a résztvevők.