Vonulnak a kerti poszáták

Napjainkban azonban, ha figyelmesek vagyunk, gyakran felbukkanhat a legszebb énekű poszátafaj, a kerti poszáta (Sylvia borin) a kertünkben, illetve nagyobb parkokban is. Az augusztus közepén kezdődő vonulása során gyakran találkozhatunk velük a bodzások környékén, ahol az érő fekete bodzaszemek csalogatják az amúgy rejtett életmódú madarat. Költőhelyén inkább csodaszép énekével tűnik ki, megpillantani a szerencse dolga.

Színezetében teljesen egyszerű madár a kerti poszáta. Fotó: ifj. Vasuta Gábor

A kerti poszáta színezetében teljesen egyszerű madár, a nemek között nincs különbség. A párok a költőhelyen alakulnak ki. Fészkét leggyakrabban az árterekben építi, mégpedig ott, ahol sűrű szederinda vagy csalán borítja a földet. A fészek olyan alacsonyan készül, hogy szinte érinti a talajt. Fészekalja négy-öt, fehéres alapon foltos tojásból áll, amelyből a fiókák két hét leforgása alatt kelnek ki. Először a hím, majd mindkét szülő etet, a fiatalok a többi énekesmadárhoz viszonyítva hamar, tíz-tizenkét napos korukban elhagyják a fészket.

Az őszi vonulásuk során hosszabban időznek a bodzások környékén. Ha a kertünkbe bodzát ültetünk, nemcsak őt, hanem több poszáta- és rigófajt csalogathatunk közelünkbe. A kerti poszáta még a táplálkozás közben is rejtve mozog. A megfigyelésére a legalkalmasabb, ha a kert egy védett zugában egy madáritatót létesítünk. Ekkor csak lesben kell várakoznunk, hogy ilyentájt megpillanthassuk e csodaszép énekű, amúgy rejtett életű madárfajt. A téli szállása Afrika trópusi, illetve déli részén található. Hazai költőállománya szerencsére stabilnak mondható, az ornitológusok nehéz megfigyelhetősége miatt kizárólag az éneklő hímek alapján térképezik fel költőpopulációit.