Sólyom László Doberdóba látogat

Az 1914 és 1918 között zajló, 15 millió ember halálát követelő "Nagy háború" résztvevői mindannyian abban reménykedtek, hogy gyors offenzívával legyőzhetik ellenfeleiket és fél év alatt véget érhetnek a hadi események. 

A háború végül négy évnyi véres küzdelemmé fajult, amelynek végére az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, a németek területszerzési illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békekonferenciák döntései már előre vetítették egy újabb világméretű háború kitörésének lehetőségét. 

Egy hónappal azután, hogy 1914. június 28-án egy szerb terrorista Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd az európai nagyhatalmak sorra beléptek a háborúba. 

Egyfelől a központi hatalmaknak nevezett Osztrák-Magyar Monarchia és Németország (később csatlakozott hozzájuk Törökország és Bulgária), a másik oldalon az antant hatalmak, azaz Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország. 

Olaszország, felbontva a hármasszövetséget Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával, az antant oldalán lépett be a háborúba 1915. május 23-án. A hadüzenet után Olaszország azonnal támadást indított Isonzónál. 

Olaszország is gyors győzelemre számított, valamint területi igényeinek kielégítésére, amellyel az antant hatalmak kecsegtették az 1915. április 26-án aláírt londoni egyezményben. Nem számított rá, hogy a Monarchia seregei visszaverik az olasz csapatok támadásait, és egy több évig tartó állóháború bontakozik ki. 

Az olasz front leghevesebb ütközeteinek helyszíne a Karszt-fennsík nyugati részén, a magyar köznyelvben csak "Doberdónak" emlegetett Doberdó-fennsíkon zajlottak a második isonzói csatától a hatodikig bezárólag. 

Ezekben a harcokban mind nagyobb számban vetettek be honvéd alakulatokat, amelyekben a budapesti, nagyváradi, temesvári, székesfehérvári, debreceni ezredeink a következő években aránytalan véráldozattal tartották meg a frontszakaszt. 

A fennsíkon elhelyezkedő Doberdó falu neve (Doberdo del Lago, Olaszország) lett a magyar katonák számára az egész frontszakasz neve.

A Doberdóért megvívott 2-6. Isonzó-csaták mindkét féltől aránytalan véráldozatot követeltek. A híres 1. honvéd gyalogezred a 3. Isonzó-csatában állományának felét, a hatodik csatában háromnegyedét veszítette el. 

A közös hadsereg halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban 179 ezer katonát veszített, 50 százalékuk magyar volt. 

Az Isonzó vidéke vérrel megtartott földje volt a magyar katonáknak: az 1917. október 24-én kezdődött 12. isonzói csatában a nyugati frontról átvezényelt német egységekkel szétverték az olasz alakulatokat, amelyek egészen a Piave folyóig menekültek.

Az I. világháborúban Magyarországról több mint hárommillió katona vonult be és 530 ezren haltak hősi halált (15,7 százalék). A hősi halottak nagy része az olasz fronton Doberdónál és az orosz fronton Galíciában esett el.