Kutyapanzió - Az évszázad üzlete?

Kevesebb kisállatot adnak el

Harmincszázalékos visszaesést tapasztal a gazdasági válság óta Csere Attila kisállat-kereskedő. Azt mondja, az emberek jobban meggondolják, mire adják ki a pénzüket, s az első a számlák, a hitelek kifizetése. Sokan az energiaárak miatt döntenek úgy, hogy mégsem tartanak állatot: egy akváriumhoz például fűtés, világítás, szűrőrendszer kell, ami mind villamos energiát használ.  Spórolnak az emberek  összegezte tapasztalatait a kereskedő, aki húsz éve dolgozik a szakmában, de ilyen mélypontra nem emlékszik.  Emellett teljesen kimerültek idegileg az emberek, ezért sem veszik a nya-kukba a pluszgondot, ami az állatok folyamatos gondozásával jár. A kereskedő abban bízik, hogy a természeti értékek pusztulásával felértékelődik az élővilág, s benne amit egy kisállat jelent.

Szerintem

Aki belenézett már egy kutya szemébe, az nem tud ellenállni, az a kis herceg szavával szólva szeretné megszelídíteni, maga mellett tudni. Csányi Vilmos etológus szerint a kutyák tekintete a legfontosabb, ami alkalmassá tette az emberrel való együttműködésre őket. A vadon élő állatok szeme  nem árul el érzelmet, ellen-tétben a kutyákéval, amiből minden kiolvasható, de legfőképpen a fenntartás nélküli imádat, már ha a gazdiról és nem ellenségről van szó. Éppen ezért kiváló társak, visszaadják az ember életkedvét, mozgásra ösztönöznek, kiráncigálnak az ágyból, jelzik, ha itt a séta ideje, nincs apelláta, indulni kell. Egyébként nem dumálnak vissza, túláradó lelkesedésükben inkább még a lábunkat is megnyalják. Nem tehetnek róla, erre lettek idomítva. Hát csoda, hogy mindent megteszünk értük?
Bartuc Gabriella
[email protected]