2013.02.01. 16:25
Ünnepek és ünneplők
Három ellenzéki szervezet vezetője is nyilatkozatban fejtette ki véleményét pénteken, február 1-én a magyar köztársaság állapotáról annak apropóján, hogy 1946-ban ezen a napok "kiáltották ki" a "2. Magyar Köztársaságot" és választották első elnökévé Tildy Zoltánt.
Az egyszerű halandók többsége valószínűleg ügyet sem vet a nyilatkozatokra - és más politikai erők hallgatására -, legyint, ahogy máskor is: ez az urak játéka. Akik meg gondolnak valamire, többnyire a más ünnepeken megszokott módon, túlpolitizálva nézik az ügyet. Számukra a köztársaság, az elmúlt magyar köztársaságok megítélése inkább attól függ, szeretik-e Kossuthot, a 49-es kormányzó elnököt, Károlyit Mihályt a 19-es, Tildy Zoltánt a 46-os köztársasági elnököt, vagy Szűrös Mátyást, az 1989-ben ismét megalkotott poszt ideiglenes betöltőjét, illetve a környezetüket jelentő politikai erőket.
Másképp lenne talán mindez, ha az ilyen napokon nem a múlt különböző megítélése, hanem saját napi tapasztalataink alapján értékelnénk. A köztársaság napja is nagyobb súlyt kaphatna, ha arra gondolnánk, hogyan bánnak velünk - a köz tagjaival; elmondhatjuk-e, s ha igen elmondjuk-e véleményünket a közös dolgokról; ha elmondtuk, van-e súlya szavainknak; falusiként, vidékiként, fővárosiként ugyanolyan jogaink lehetőségeink vannak-e; egyformán ítél-e a bíró, a rendőr és más hatóság vitás ügyünkben, vagy ha rosszat teszünk.
