2010.11.19. 08:40
Berregés a lábikóért (Apanapló)
Nincs mese, Marci életének abba a szakaszába érkezett, amikor a tanulás fénysebességnyire felgyorsul, ahogy a kisbaba tudata már nem csak rácsodálkozik a világra, hanem arra is rádöbben, ő maga is tehet az ellen, ha valami nem tetszik neki.
Az előző naplójegyzetemben már taglaltam, hogy kispöttöm miként fedezte fel a saját lábát, ám ezt a felfedezését egy hét alatt rég túlhaladta: legutóbb picit kényelmetlenül érezte magát az autósülésben, különösen a lábának az elhelyezkedése nem tetszett neki. Ezen módfelett berágott, és neheztelő nyekergésben tört ki, ám közben nem adta fel, a kezével megfogta a nadrágját a térdénél, s elkezdte húzogatni, hogy kiszabadítsa a lábikóját a kényelmetlen helyzetből. Egy ideig erőlködött, de a lábikó a helyén maradt, a nyöszörgés meg sírássá erősödött. Ám ekkor jött apa, aki átpakolta pöttöm lábát, amit a kis drága hangos berregéssel honorált. Apa viszontberregett, innen pedig már nem lehetett leállítani a berregőhengert...