Életre szóló haveri szerződés

A Tintahal név sokaknak ismerősen cseng a dél-zalai városban Nagykanizsán, a csapat az elmúlt 18 évben rendszeres résztvevője volt a városi kispályás bajnokságnak, különféle kupáknak. A haveri kör többsége ma már tisztes családapa, ám ennek ellenére rendszeresen szakítanak időt a találkozásra. Legutóbb hatalmas családi napot rendeztek, sörözéssel, bográcsozással, s természetesen focival egybekötve.

– Tényleg páratlan buli volt, már csak azért is, mert nemcsak mi srácok voltunk együtt, a feleségek, barátnők, gyerekek is aktív részesei voltak a programnak – mondta Molnár Gyula, alias Guriga, aki egyike a Tintahal HK alapítóinak. – A programból a közös focizás sem maradhatott ki, de ezúttal egy felfújható vízifocipályán rúgtuk a labdát, ami gyakran megtréfált bennünket, szóval estünk-keltünk.

A tintahalasok amúgy gyerekkori cimborák, igaz, a kanizsai brancs több szálon kapcsolódott össze.

– A társaság egy része, beleértve magamat is, a Berzsenyi utcában nőtt fel – elevenítette fel a barátság kezdetét Gyula, aki hozzátette: az ügyesebbek rövidesen az Olajbányász ifjúsági csapatában találták magukat, így újabb haverokkal bővült a csoport. – Talán mondanom sem kell, állandóan fociztunk, majd később, középiskolásként is együtt bandáztunk, aztán jöttek a rockkoncertek és persze a kimerítő kocsmatúrák.

- A Tintahal nevet is egy ilyen műintézményben ötlöttük ki, mint ahogy azt is, hogy elindulunk a városi kispályás bajnokságban – említette Kozma István,, azaz Kocka. – Ennek már 18 éve! Megjártuk az összes osztályt, jóllehet ma már az öregfiúk mezőnyét erősítjük. Sztoriból is bőven akad, szerintem nem volt olyan kispályás csapat Nagykanizsán, amelyikben félszemű kapus védett. Az egyik cimboránknak üvegszeme volt, de nem akartuk kihagyni a csapatból, vállalva azt, hogy néha öngólt értünk el a hazaadásból.

– Eddig nekem került a legtöbbe ez a barátság, egyszer a kocsimat is összetörtem miattuk – hánytorgatta fel a múltat Bocskor Tamás, vagyis Bocsi, akit emiatt azonnal letorkolt a társaság, így inkább a régi, szoros barátság előnyeiről beszélt. Mint mondta, mindig van 10–15 ember, aki segít a költözködésnél.

– Félretéve a viccet, az a legszebb ebben a barátságban, hogy érdek nélküli – fogalmazta meg Pozsgai Albert, aki szintén a haveri kör tagja. – Még a távolság sem tud közénk állni, a társaságból jó páran Budapesten, Zalaegerszegen, Hévízen laknak, ennek ellenére hetente-kéthetente találkozunk. Csak egy dolgon tudunk összeveszni, a focin.

A THK-nak amúgy honlapja is van, ahol a csapat összes eredménye megtalálható, sőt, videók is találhatók a mérkőzésekről.

– Haladunk a korral, már mindent könnyebb dokumentálni, mint 15–20 évvel ezelőtt – mondta Solymosi Zsolt, a honlap szerkesztője, aki elárulta: a csapat 20. évfordulójára szeretnének készíteni egy könyvet is. 


A kötelék tetovált jele a vádlin
Molnár Gyula saját vádliján is hirdeti a tintahalas összetartozást. A haveri kör emblémáját, mely ´93-ban az ő ötlete alapján készült, néhány éve magára is varratta. Mint mondta: nem bánta meg a tetoválást, ez a fajta szoros barátság számára legalább olyan erős kötelék, mint a házasság.