Egyéves a kis csibész (Apanapló)

Ha visszagondolok erre az egy esztendőre, a küzdelem pillanatai eltörpülnek a sok-sok öröm mellett, amellyel ez a drága kis emberke ajándékozott meg bennünket. Mellékes az, hogy az elmúlt egy évben alig akadt olyan nap, amikor végigaludtuk volna az éjszakát, sőt, a legelején volt, hogy mindössze három-négy órás alvással kellett beérnünk.  De ezek a nehézségek a feledés jótékony homályába vesznek már, és az olyan dolgok maradnak meg, mint amikor Marci először érintette meg az arcomat (ez az első érintés amúgy beillett volna egy kisebb pofonnak is), vagy amikor a hátáról a hasára fordult, s négykézláb megtette első önálló lépéseit a világ felé. Amúgy Marcit kevésbé hatotta meg ez az évforduló, mint minket: sorra érkeztek a tiszteletüket tevő nagyszülők és nagynénik, gyűltek az ajándékok, amiket persze apa bontott ki. Aztán jött Marci életének első tortája, amit anya készített. Na, ekkor már felcsillant a szeme a kis csibésznek, s csak tolta és tolta befelé a szájába a finomságot. És végre apa is békén hagyta őt, annyira lefoglalták az ajándékok.