Agy, dákó és fenolgyanta

A nagykanizsai középiskolások, Szukics Martin és Mészáros Kornél mindössze 2 éve biliárdoznak, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy rendkívül magas szintre fejlesszék játékukat. Sikerrel szerepelnek országos versenyeken, sőt, életüket is e játék közelében képzelik el.

– Két évvel ezelőtt, nyáron kezdtünk el teljesen az alapoktól, autodidakta módon biliárdozni a Hevesi Sándor Művelődési Központ ifjúsági klubjában – mondta Martin, aki a Thúry György Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakképző Iskola diákja. – A szabályokat ismerősök tanították meg, s különösen sok segítséget kaptunk Somogyi Jenőtől, a Kanizsa Darts Egyesület (KDE) biliárd szakosztályának vezetőjétől. Előbb csak 2-3 naponta jöttünk, aztán már mindennap. Be kell vallanom, egy kicsit a tanulást is elhanyagoltam a játék miatt, amit nagyon megszerettem, s most már el is döntöttem, hogy erre teszem fel az életem – csak a biliárddal szeretnék foglalkozni.

– Én is így képzelem el a jövőt, de az igazság az, hogy pénzdíjas versenyek jobbára csak külföldön vannak – vetette közbe társa, Mészáros Kornél, aki a Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskolában tanul gépészetet.

Ma már mindkét fiatalember versenyszerűen biliárdozik a KDE színeiben, országos versenyen harmadik helyezést értek el, sőt, Martinra a válogatottban is számítanak. Nemrég lett volna lehetősége eljutni Luxemburgba, az Európa-bajnokságra, ám az ehhez szükséges pénzt nem sikerült időben összegyűjteni – a fiúknak az ilyen helyzetekre nagy szükségük lenne támogatókra, ha már egyszer a tehetségük megvan.

Martin és Kornél szülei is elfogadták, hogy az ifjak ebbe az „úri játékba” szerelmesedtek bele. Nem volt könnyű, de a srácok kitartóak voltak, így ma már anyuka, apuka együtt szurkol nekik. Ennek fényében nagyon is izgat, mi tetszett meg a biliárdban Martinéknak annyira, hogy még a szülői akarattal is dacoltak...

– Hát az, hogy itt is van versenyszellem, és hogy bárki játszhatja – vágta rá Mészáros Kornél. – Fiatal, öreg, férfi, nő egyaránt, nem kell hozzá komolyabb fizikum, s családi időtöltésnek sem utolsó.

– Ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, szerintem a legfontosabb az agy: a kiváló térlátás és a magas fokú összpontosítás képessége – vette át a szót Martin. – Játék közben pedig a nyugalom és a csend, mert a zajban nem tudsz odafigyelni úgy, ahogy kellene. Arról pedig már nem is beszélve, ha közben más jár az agyadban – az előbb én például siettem, hogy letudjam a játszmát, és jöhessek beszélgetni. Le is győzött 5:4 arányban egy játékos, akitől amúgy nem lett volna szabad kikapnom...

Kornél szerint bárki könnyen megtanulhatja a játék alapjait, amiről az a hír járja, hogy elsősorban a férfiak sportja. És ez igaz is, kevés a női játékos – talán azért, mert a biliárd jobbára füstös kocsmákban népszerű, ahova inkább csak a teremtés koronái járnak.

– Nagyon sokan biliárdoznak világszerte, Európa- és világbajnokságot is rendeznek a játék hívei – tudtuk meg immár ismét Martintól. – Németországban rengetegen játsszák, kétszáznál is több az igazolt játékos, az öreg kontinensen itt a legnépszerűbb a biliárd. Az, hogy ki nyer meg egy játszmát, alapvetően a játék típusától függ, árulta el a fiatalember. Legtöbbször persze az, aki az utolsó golyót löki be a lyukba.

Beszélgetésünk közben az is kiderült, hogy a dákók a játékosok legféltettebb kincsei. Merthogy több is van belőlük: más anyagból készült kell a nyitólökéshez, más a játékhoz, a forgatáshoz, de létezik úgynevezett ugrató dákó is, egészen speciális „akciókhoz”.

Martin játék közben egy „akrobatikus” mozdulatot is mutatott: félig az asztal szélén ülve lökött, a háta mögött vezetve a dákót. Mint azt elárulta, ez nem a látvány miatt szokott előfordulni, hanem mert adott esetben másként nem férnek hozzá a zöld posztón trónoló, fenolgyantából készült golyóbishoz... 


Századok óta része a társasági életnek
A biliárd a 15. században alakult ki, vélhetően rokonságban áll a krikettel és a golffal. Hogy ezeket zárt helyen is folytathassák, egy idő után asztal vette át a pálya szerepét, a golyók elgurulását pedig egy arra rögzített kerettel akadályozták meg. Azt máig nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy a biliárd Nagy-Britanniából vagy Franciaországból indult-e, de állítólag a francia XI. Lajos király egy ilyen asztalt vásárolt Henri de Vigne asztalosmestertől 1470-ben. Az viszont már biztosan állítható, hogy a 16. század közepétől a biliárdjáték a társasági élet részét képezte.