Titkos küldetés (filmkritika)

Aki az első részt szerette, annak a második is tetszeni fog, aki nem, az ne is próbálkozzon vele. Rowan Atkinson zseniális angol figura, hátborzongatóan telibetaláló poénjai a Fekete Vipera óta sem koptak meg, ám igazán csak Mr. Bean-ként hódította meg a világot. A labilis, szerencsétlenkedő karakter szerethető volt és remekül kiegészítette a 2003-ban debütáló paródia kémet, Johnny English-t. Johnny English, az MI-7 fantázianevű (nyilvánvaló utalás az MI-6 nevű brit hírszerzésre) angol hírszerzés kiváló kémje  volt, egészen hat évvel ezelőttig.

 Legutóbbi kalandja után, amikor John Malkovich-csal akasztotta össze a bajszát, elismert titkosügynökké vált. Ám egy balul elsült afrikai küldetés során lefokozták, és English a távoli Tibetben keresett menedéket, hogy lelki békéjét meglelje. Azon munkálkodik testi gyötrelmek közepette, hogy a a lehető legjobb MI7-es ügynök lehessen. Azonban a közelgő államfők konferenciája miatt visszahívják,  újra akcióba kell lendülnie, mivel a hatalmi vezetők ellen egy merénylet készül.

A  világnak ismét szüksége van rá, tehát Johnny English visszatér a nagyvárosba. A  legújabb szuperkütyüket veti latba, hogy leleplezze az összeesküvést, melynek szálai elérik a KGB-t, a CIA-t, sőt, még az MI7-t is. Már csak pár nap van hátra az államfők konferenciájáig, és van egy ember, aki minden trükköt bevet, hogy megóvjon mindannyiunkat. Mert Johnny Englishnél még a katasztrófa is számba jöhet, de a kudarc semmiképpen.
 
English mellett ismét feltűnik egy jó nő, s természetesen leleplezi az összeesküvést is. Ezúttal English kap egy ügynöktanoncot, felettesként pedig Scully ügynököt, akit meg sem ismertem első látásra a képernyőn.  A jóképű, menő, sikeres kémet a 300-ból és A kilencedik légióból ismerős kockaállú színész, Dominic West játssza.   A cselekmény közben fény derül a múltra is, hogy a régi küldetése nem is az ő lelkén szárad. Összeáll a kép, és egy titkos szövetség lép elő a háttérből.

Egy biztos, Rowan Atkinson grimaszai még mindig utánozhatatlanok, humora egyedi és még mindig képes minket megnevettetni, s ez feledtetni képes a film és a történet gyengeségeit. Ha könnyes nem is lett a szemem a nevetéstől, azért eltöltöttem könnyed másfél órát.