Szigorúan őrzött titkok - Oscar-díjas filmrendező forgatásán jártunk

A Guiness gyárnak nem kisebb nevet sikerült megnyernie az új-zélandi rögbi-világbajnokságra készülő reklámfilm megrendezésére, mint a Király beszéde című alkotással Oscar-díjat nyert Tom Hoopert. A brit direktor keménykezű, s nagyon bírja a munkát, állítják a kamerák és fényképezőgépek elől hét lakat alatt őrzött forgatás magyar résztvevői.

- Csak Magyarországon tucatnyi helyszínt bejártunk a hétfőn indult munka előtt, Tom Hooper személyesen választotta ki az inotai dombokat, mivel logisztikai szempontból jó helyen találhatóak, s civilizáció viszonylagos távolsága miatt könnyebb leforgatni itt egy középkori jelenetet - mondja Répássy Eszter, a magyar producer, akinek a négy nap alatt kétszáznál is több statisztát kell irányítania kollégáival. A stáb egyébként, beleértve a rendezőt is, Székesfehérváron lakik, ám kora hajnaltól késő estig a rekkenő hőségben dolgoznak Inotán. Épp ezért tűnt első blikkre hihetetlennek, hogy a bőrbe öltöztetett, maszkírozott középkori harcosok esőben és sárban küzdenek majd a győzelemért a reklámfilmben.

A forgatás helyszínére, a dombok mögé érve azonban - a biztonsági szolgálat utasítására szigorúan fényképezőgép nélkül - kiderült, esőgéppel oldják meg a britek a problémát, a résztvevő markos legények pedig nyakig sárosan játsszák el szerepüket. - A szeptemberre elkészülő reklámfilm sztorija szerint két, lovasokkal megerősített hadsereg találkozik a domboknál, ahol a harc helyett egy különleges rögbimeccsen döntik el, hogy ki a győztes. A kemény küzdelem itt is megvan, csak épp labda helyett egy zászlót kell eljuttatni az ellenfél területére - meséli a producer.

Az Inota fölötti dombok mögött közben megpillantjuk a szalmakalapban dirigáló Tom Hoopert is, ám a rendező csak rövid időre vonul ki tucatnyi monitort rejtő sátrából, s ad instrukciókat a színészeknek. - Nagy iramot diktál, a munkában nem ismer tréfát, jegyzi meg kísérőnk, akitől azt is megtudjuk, a 80 millió forintos költségvetésű forgatás résztvevői nagyon elégedettek az inotai helyszínnel, a helyi szervezetek és a civilek is szívesen látják őket, segítik munkájukat. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy hamarosan más produkcióval visszatérnek majd a településre.