Egy legenda a színpadon

Mint mindenkinek, aki megélte az "élhető szocializmust", a Pokers együttes tagjainak is vannak ma már mosolyogtató sztorijaik a régi időkből. Melyeket nemcsak családi körben elevenítenek fel, hanem egymás közt is mesélgetnek, hiszen újra együtt próbálnak, fellépésre készül a banda. A '60-es évek veszprémi legendája, a Pokers ismét nosztalgiabulit ad, augusztus 13-án, 17 órakor a Várkert teraszán "ötórai teára" várja régi és új rajongóit. (Jegyek elővételben a Várkert étteremben kaphatók.)

A bevezetőben elkezdett történetnek egyébként jó vége lett, mivel a nézők között ott voltak a helyi potentátok is, a rendőrök morogva elvonultak, ezúttal magyar tolmácsolásban szólt tovább a nyugati zene a keletnémet "kulturhausban".

A '60-as években a zene jelentette a "világra" nyitást, a világ alatt akkor egyértelműen a nyugatot értettük. A ma is klasszikus, országosan ismert együttesek (Illés, Metro, Omega) mellett vidéken is gomba módra éledtek a beatzenekarok, ilyen volt Veszprémben a Pokers, az egyetemi zenekar, az Esővárók és egy kicsit később a Viktória. A Viktória ma is élő formáció, a Pokers az '50-es, '60-as generáció nagy örömére az utóbbi években több nosztalgiabulit is adott.

A Pokers 1965-ben alakult a Volán-AKÖV zenekaraként, akik próbahelyet biztosítva szponzorálták a részben dolgozóikból álló amatőr zenekart. A végleges formáció 1966-ra állt össze, ez a csapat maradt együtt 1970-ig, akkor a tagok különböző együttesekbe spricceltek szét. Császár László létrehozta a már említett Viktória együttest, ami sokszori átalakulás után, de a mai napig élő zenekar.

A nosztalgiafellépésekre ifjabb Császár László beszélte rá a zenekart, ő szervezte valamennyi alkalmat, ezúttal is tőle kaptuk a Pokerssel kapcsolatos információkat.

Alakulása után a huszonévesekből álló Pokers ugyanazt az utat járta be, mint akkoriban valamennyi hasonló csapat, elkezdte utánozni a nagyokat. Külföldről belopott vagy a Szabad Európa Rádióról pocsék minőségben felvett Beatles-, Rolling Stones-, Spencer Davis Group-, Bee Gees-, Manfred Mann-, Tremeloes-számokat kezdtek játszani. A zenekar egy-két saját számmal próbálkozott csupán, de alapvetően a legnagyobb és legsikeresebb együttesek számait játszották. Talán ez is volt egykori sikerük titka. Amiben nem is volt hiány, mert  megalakulásuk után hamarosan több Ki mit tud?-on és egyéb, fiataloknak kiírt megmérettetésen hozták el a legjobbnak járó díjat.

Rövid, sikeres, de több szempontból keretek közé szorított működésük során a SZOT-székházban (ma Csermák Antal Zeneiskola), valamint nyaranta a Várkertben játszottak az úgynevezett ötórai teákon, minden vasárnap 17 és 22 óra között. A fix programokon kívül szinte nem volt olyan iskolabál, diákbuli, amit a Pokers nélkül rendeztek meg. Az együttesnek jót tett a nagy rivális, az Esővárók, hiszen nélkülük soha nem lehettek volna ennyire jók. A hirtelen felpezsdülő zenei életben ők és mellettük több tehetséges rivális zenekar inspirálta a Pokers-tagokat, hogy mindig a legújabb számokat és a lehető legeredetibb módon játsszák.

A csapat már a nyolcvanas évektől több nosztalgiarendezvényen is fellépett, emlékezetes és sikeres volt 1998-ban az egykori Gyermekek Házában tartott buli. 2005-ben ifj. Császár László azzal állt elő, hogy meg kellene ünnepelni a 2006-ban esedékes 40. jubileumi évfordulót. Az egykori zenekari tagokat egyesével felkereste, és mindenkivel külön-külön egyeztette a tervét. Ezt követte egy közös megbeszélés, ahol eldöntötték, hogy felkérik Köcski Vilmost, akusztikus gitárral egészítse ki a zenekart. A 2006. augusztus 10-én tartott jubileumi buli fergetegesre sikeredett, a Várkert teraszán 350 ember szorongott, hogy újra hallhassa az egykori legendás hírű bandát. A nagy sikerre és a zenészekben is felébredő színpadi igényre való tekintettel a fellépést újabbak követték. Általában nyaranta játszott egyszer szabadtéren a Pokers, míg év közben a Várkert étteremben vagy a Csermák zeneiskola nagytermében tartottak Pokers-klubot. Játszottak együtt a Viktória és a Rulett együttessel vagy éppen a Rock Kanok formációval, de a Pokers zenekar másodvirágzásának csúcspontja az volt, amikor - szintén a fiatalabb Császár László ösztökélésére - az egykori riválissal, az Esővárókkal együtt tartottak közös bulit. Felléptek később a megye több városában, és őket érte az a megtiszteltetés is, hogy elsőként játszhattak az újonnan épült Veszprém Arénában. Másfél éve azonban már nem volt Pokers-buli. A mostani koncerten is - amely, lehet, hogy valóban az utolsó - a saját és a közönség kedvenceit is jelentő hatvanas évekbeli nagy slágereket játsszák. 

Vendégzenekarként a Kovács Zoltán által fémjelzett Family Group lép fel. A Pokers szólógitárosa fiával és unokaöccsével hozta össze a formációt, saját szerzeményeiket fogják játszani, fiatalos és lendületes jazzes, funkys számokat. A főműsort természetesen a Pokers adja, melyen a törzsközönség remélhetőleg ismét kiegészül az unokák generációjával, akik áhítattal nézik majd a rock and roll lázas ritmusára tomboló nagyapáikat a színpadon.

A Pokers együttes tagjai:
 Balássi Imre, ének
 Császár László, dob
 Feczkó Miklós, basszgitár
 Kovács Zoltán, gitár
 Virág Vendel, billentyűs hangszerek
 Köcski Vilmos (gitár, szólógitár - több együttesben is játszott korábban, a  nosztalgiakoncertek során csatlakozott a csapathoz, ma már ő is banda tagjának számít.)