<u>Vasvillák igazsága</u>

Elszántan kárhoztatja a szomszédot. Mutatja a nyolc napon belül gyógyuló felületi sebeket megállapító orvosi látleletet. 

Az alsóörsi nyaralójában vagyunk, igyekszem megérteni, mi vezethetett oda, hogy két szomszéd vasvillával egymásnak esett. Az ok - írd és mond -, két, azóta már felszámolt szemétkupac, amelyeket Begyes állítása szerint közterületen helyezett el a szomszéd, ráadásul úgy, hogy zavarta őt a saját telkére történő közlekedésben. 

 Begyes Sándor mutatja, hol voltak a venyigekupacok

Kis számolás után kiböki, huszonkilenc éve élnek egymás mellett. Kezdetben még volt együttborozgatás, sőt, húsvétkor locsolkodás, aztán úgy tíz-tizenöt éve valahogy megromlott a viszony. 

A miértre, ahogy az lenni szokott, végeláthatatlan és körülményes magyarázkodás a válasz. A kesze-kusza történetek felgombolyítását a sokadik becenév és keresztnév említése után feladom, megelégszem az elém tolt még 2001-ből származó hivatalos papírral, amely már akkor a szomszédok perlekedését nyugtázza. 

A megyei közigazgatási hivatal birtokháborítás, illetve birtokvédelem ügyében vizsgálódott. Az ok ugyanaz, ami miatt most birokra keltek egymással a szomszédok: a már említett ominózus utcán vagy annak szélén, vagy még csak nem is ott, hanem a saját ingatlana szélében a szomszéd venyige-, műtrágya- és egyéb kupacokat helyezett el, amit Begyes Sándor erősen sérelmezett. 

(Akkor az alsóörsi hivatal jegyzője első határozatában kötelezte a szomszédot a szerves trágyát tartalmazó kupac eltávolítására, a későbbi határozatában viszont a felszólítást visszavonta, mondván: nem történt birtokháborítás az ügy a polgári törvénykönyv szomszédjogi szabályok védelmi körébe tartozik.) 

Begyes Sándor elismeri: hibázott, amikor visszadobta a szomszéd telkére a kupacot, de már elege van a több éve húzódó viszálykodásból, ezekkel képtelenség dűlőre jutni. 

Begyes Sándor a dulakodás miatt nem tesz feljelentést a rendőrségen, mert nem akar bírósági tárgyalásokra járni
(Fotó: Gáspár Gábor)

Hibáztatja az önkormányzatot, mert nem tesznek semmit, nem hajlandók kivizsgálni az ügyet, hagyják, hogy az utat tönkre tegye a szomszéd a traktorjával, nem kötelezik a szemét felszámolására, a terület gyomtalanítása is a csopaki növényvédelemnél tett bejelentése után történt csak meg. 

- A szomszéd nyilvánosan kérjen bocsánatot tőlem és a trágár szavakkal megsértett élettársamtól, továbbá tegyenek ígéretet, többé nem raknak gané dombot elém az utcára. 

A neve elhallgatását kérő szomszéd másképp véli. Régi térképeket mutat, s hosszan magyarázza, Begyes Sándor kitől vette az osztatlan közös telket, s miként alakítottak végül ki a két ingatlan között szinte ad hoc jelleggel utcát, amelynek szélére ő a venyigekupacot kihelyezte. 

Véleménye határozott: az út egy része jelenleg az ő magánterületén van, azaz folyamatos birtokháborítás zajlik. Az önkormányzat ugyan 1994-ben kimérte az utat és facölöpökkel kijelölte azt, de a valóságban az soha nem volt úgy. 

A vasvillás affért is másként meséli. Begyes Sándor szúrt felé, csak a szerencsén múlt, hogy nem sérült meg ettől, aztán kitekerte a kezéből a vasvillát. Nála tehát nem volt semmiféle vasvilla, és arról sincs elképzelése, Begyes szomszéd sérülései honnan származnak. 

- Én nem bántottam, az biztos. Lefényképeztem, ahogy a telkemen áll és hányja szét a silót és kihívtam a rendőrséget. Az elmúlt években számtalan kísérletet tettem a békés együttélés érdekében, de Begyesékkel nem lehet zöldágra vergődni. Folyamatosan zaklatnak. Én nem hibáztam. 

(Érdeklődésemre a megyei rendőr főkapitányság hivatal vezetője, Csányi Zoltán megerősítette: valóban volt a helyszínen rendőri intézkedés, de az ügyben nem folyik eljárás, mert nem történt bűncselekmény, mivel a dulakodásban szerzett csekély hámsérülések nem minősíthetők testi sértésnek.)

További részletek a pénteki Naplóban.