2009.02.25. 14:01
Aljasul lejáratják, kisajátítják Kossuth és Petőfi emlékét
A ránk erőszakolt és közös magatartást elváró ünnepeknél nincsenek nyomasztóbbak. Így volt ez a múltban, így van a jelenben is, teljesen mindegy, hogy milyen egy ország államformája, és hogy melykik oldalra billen a hivatalos ideológia.
Régen, huszonöt-harminc évvel ezelőtt, ha valaki nem vonult fel május elsején, megszólták, szigorúbb esetben raportra rendelte a főnöke. Ma sem különb a helyzet, a polgári demokráciában is éppen úgy élnek és rombolnak a konvenciók, mint korábban.
Ha egy író végigdolgozza a karácsonyt és nem lágyul el a gyertyafényes és csillagszórós áhítatban, és erről még a tévében is nyilatkozik, megvetik érte. Ha valaki március 15-én nem tűzi fel a kokárdát, lehetőleg a minél hivalkodóbb méretűt, ma az egy hazafiatlan szemét bizonyos körökben.
Azt aztán már senki sem mérlegeli, hogy manapság milyen aljasul lejáratják, kisajátítják Kossuth és Petőfi emlékét, szinte magányos küzdelmüket a remélt függetlenségért.
Mindez a most beinduló fesztiválok apropóján pereg le bennem, mert hát a fesztiválok is ünnepek, barátiak és közös seregszemlék, és mindig a megosztott élményt adják nekünk.
S ami igazán meghatározó: szabadon dönhetünk, választhatunk, hogy mi kell nekünk a programokból, mik azok, amik a szórakozással, a kikapcsolódással párhuzamosan gyarapítják szellemiségünket, műveltségünket is.
Kitöltik a hiányokat életünkben, tudatunkban. Megyénk tavasztól őszig a fesztiválok megyéje, ezernyi a kínálat Veszprémben, a Balaton-parton és a bakonyi völgyekben, hegyekben. Ezek nem a sznoboké, hanem a mi békés, erőszakmentes, kulturált hazai fiesztáink. Feledtetik újkeletű megpróbáltatásainkat.
