A szakmai melléfogásért kit terhel felelősség?

Ebben a zavarosban halászik a hamburgi Universum Gym már hosszú évek óta, és be kell ismerni, ügyesen csinálják. A volt keleti blokkból összegyűjtik a tehetséges bunyósokat, aztán remek riválisokat keresve máris világbajnokot avathat a klub, és nem utolsó sorban a jelentős anyagi áldozatokra is hajlandó anyanemzet. 

Más kérdés, hogy talán az egyetlen Dariusz Michalczewski kivételével egyetlen olyan bokszolót sem tudtak eddig felmutatni, aki például a súlycsoport legjobbjai ellen is szorítóba léphetett volna. 

Mindez a profi ökölvívás nyelvére lefordítva úgy hangzik: ritkán méri össze amerikai sportolóval a tudását a németek aktuális üdvöskéje. Vagy ha igen, akkor kellemetlenség a vége, lásd Kovács Kokó István, vagy éppen az említett lengyel-német sorsát.

Balzsay Károly komoly vereségét követően azonban a Gymben végzett szakmai munka iránti bizalmam is erősen megingott. Kreáltak egy újabb világbajnokot (erre mondják, hogy ügyes) Balzsay személyében, akit úgy ütött-vágott az orosz-német Robert Stieglitz, hogy rossz volt nézni. Több szempontból is. 

Egyfelől a magyar fiú láthatóan és fizikálisan felkészületlen volt tizenkét menetre (következtetésképpen borzasztó nagy verést kapott, a tizenegyedik menetre egyszerűen nem tudott kiállni), ami iszonyú felelőtlenség ebben a sportágban. 

Másfelől olyan eszement taktikával küldte edzője, Fritz Sdunek a szorítóba, hogy abból jó nem születhetett. Ezt is nevezhetnénk finoman melléfogásnak, ha nem lenne mondjuk némi túlzással az emberi élet a tét. 

Az egyetlen dolog, ami segít gyorsan feldolgozni az esetet, az Balzsay viselkedése. Nem hisztizik, hogy abbahagyja, nem okol másokat a kudarcért, egyszerűen és roppant rokonszenvesen felsorolja a hibákat, illetve láthatóan igyekszik feldolgozni ennek a szó szerint hatalmas pofonnak (mi több pofonoknak) a tanulságait. 

Éppen ezzel ébreszti az egyetlen reményt a világbajnoki öv visszaszerzésével kapcsolatban.

(Képünk illusztráció)