Sajátosan magyar világszámok

Alig fél óra alatt sok mindent belegyömöszöltek, amit egy tájról össze lehet lapátolni. Így a lényeg veszett el a jellegtelen tálalásban. 

A profilkeveredés következménye: semmi sem marad meg igazán a néző emlékezetében, még a látvány sem nagyon. Mert persze szép és gazdag ez az ország, még az általános legatyásodás idején is. 

A Világszámban sorjáznak a képek, adatok, információk, tudnivalók, interjúk, históriák, kuriózumok, emlékek, csak éppen azt nem tudom eldönteni, hogy mi a célja a ennek a fene nagy igyekezetnek. 

A műsorvezető leckefelmondása semmiről nem győz meg. A felvezetés meg végképp eltér attól, amit majd később látok. 

Ilyenkor nyáron vigyázni kell a nappal, mert bizony éget, hallom a Balaton-partjáról. Aztán megtudom  mintha eddig nem tudtam volna , hogy a németeknek mi jut eszükbe rólunk: lángos, gulyás, puszta, Balcsi és a lányok. 

Rögtön meg is jelenik egy csapat ifjú hölgy, hátterükben az egyik fővárosi dunai híd ível szépen. Aztán máris itt vannak a Balaton partján. 

Csodás teleportáció történhetett. A lányok modelljelöltek, kis hazánkat népszerűsítik majd fotókon. 

Tudálékos műsorvezetőnk felügyeletével egyik produkciót a másik után hajtják végre előttünk. Ki tud leggyorsabban átöltözni. A győztes eredménye 22 másodperc. Hogy világszám-e, arról nem szól a fáma. 

Jön egy vízicsata is, a mólótól a nádasig kell evezni, ahogy a török szultán (?!) gályarabjai tették. Víz, napfény, zene... Mi kell még? - harsogja a magazin narrátora. 

Bizony szerelem kell még, jön a kiegészítés. A lányok ezek után kincses ládikával üzennek az utókornak. Még meggusztálhatunk egy tojástartókból készült női táskát is, mert a lányok a hulladékokból remek kiegészítőket tudnak barkácsolni. Nofene! 

A Világszám aztán komolyra vált, a lányok után, talán nem véletlenül, felbukkannak a veszprémi állatkert majmai, majd a városban sétálunk: viadukt, tűztorony, vár, képtárak, múzeumok. 

A kamera életet varázsol oda, ahol valójában nincs olyan élet, amilyennek lennie kellene. De jó a propaganda, az idegen néző biztos beájul és a sümegi Mátyás király karjaiba omlik. 

Merthogy ott éppen történelmi játék zajlik, Sasvári Sándorral a címszerepben. Hiába, élnek a legendák. Látunk még egy üresjáratban működő vízimalmot, és a majolikafestészet rejtelmeibe is belekóstolunk. Aztán már csak a lányok tarkállanak a vízen. A ruhájuk legalább színes volt.