Ami a szabálykönyvekből kimaradt

Napló - Egyre többen vannak azok (közéjük tartozom én is), akik a társadalom gondjai döntő többségének okát a "kiskapus", kibúvókkal tűzdelt törvények létrehozásában érdekelt politikusok, valamint az ítélkezésben következetlen bírák tevékenységében látják.

Kis Dezső

De természetesen nem akarom én most a társadalmi élet egyéb területeit érinteni, megmaradok a sportnál. S annak is csak egy szerény - bár sokak számára igen fájdalmas - szeleténél.

Bizonyára többen behunyták (a lelátón, vagy a tévé képernyője előtt) a szemüket, amikor múlt szombaton a Lombard-Ferencváros labdarúgó-mérkőzés második félidejének elején, gól nélküli állásnál Rafa Wolfe, a zöld-fehérek védője a 16-oson belül rácsúszott Vadims Zulevsnek, a pápaiak támadójának lábára.

Aki ezzel csúnya, kórházzal végződő sérülést okozott ellenfelének. Arany Tamás játékvezető nem látott szabálytalanságot, s csak akkor állította meg a játékot, amikor észlelte az eset súlyosságát.

Nos, a Fradi később éppen (a ki nem állított) Wolfe látványos fejesgóljával 1:0 arányban nyert, s elvitte a három pontot a Perutz stadionból. Pár nappal később az MLSZ fegyelmi bizottsága három mérkőzésre eltiltotta a színesbőrű fiatalt.

Ezzel a testület a maga részéről az ügyet le is zárta. Tegyük hozzá: a jog szerint erre meg is van a lehetősége.

Más a helyzet a baleset résztvevői szempontjából. A védő ezen a meccsen megmentette csapatát egy vereségtől, nyilván megkapta, megkapja jutalmát. Aztán a három meccset letölti, s az Üllői útiaknál minden megy tovább a megszokott medrében. Legfeljebb egy ideig nem huhog a lelátó, ha hozzá kerül a labda

De mi lesz az észt utánpótlás válogatott pápai sráccal? Mikorra gyógyul meg a 15-20 centi hosszan felszakadt lábszár izomzata? Talán hónapokra kivált nem csupán a pápaiak közül, de hazája válogatottjából is.

Arra pedig gondolni sem merek, hogy ez az összecsapás akár az egész pályafutására kihat(hat) majd.

Pedig nem kellene semmi más a hasonló ügyek megelőzésére, csak némi súlyosbítás a kiszabható büntetéseken és azoknak a következetes alkalmazása.

Például: a szándékos sérülést okozó játékos addig nem léphet pályára, amíg ellenfele ismét nem játszik, klubja pedig megkapja a gyógyítás számláit. Vagy: az a játékvezető, amely ilyen vétséget elnéz, az szintén nem vezethet a teljes felgyógyulásig, netán ő is anyagi részese lesz a felépülésnek. Ezek után már biztosan jobban odafigyelnének egymás testi egészségére a küzdőtér résztvevői.

Bár az is igaz: talán nem is a sportban kellene először megvalósítani az egyértelmű törvényhozást és ítélkezést kialakítani. Kiskapuk nélkül...