Bősze Ferenc gondolatai a tiszteletdíjak körül (II. rész)

Hartmann Ferenc az kifogásolja, hogy adataim "idejétmúltak és pontatlanok, továbbá, hogy a jobboldali pozíciókról és jövedelmekről hallgatnak".

Azokat a tiszteletdíjakat és jövedelmeket tüntettem fel írásomban, amik Hartmann úr önkormányzati vagyonbevallásában szerepelnek, használva a múlt és jelen idejű ragozást, vagyis kitűnik, hogy milyen jogcímen vett, illetve vesz fel javadalmazást pártpolitikusként kapott tisztségei után.

Mert ez a lényeg. Számára ugyanis ez mind pártfeladat, hiszen MSZP városi elnökeként lett önkormányzati képviselő, önkormányzati bizottság tagja, így jutott a Volán Rt-ben tisztséghez, az Országgyűlési Képviselő mellett munkatársi feladathoz, és került a Regionális Fejlesztési Tanácsba egyaránt.

Nincs ebben semmi hiba. Pártmunkásként végzi a pártmunkáját. Ahová a párt állítja, vagy a párt bizalmával eljut. Ugyanilyenek nyílván a FIDESZ-ben is egyaránt fellelhetők, hiszen minden pártnak szüksége van függetlenített munkatársakra. Ezek tevékenységét honorálnia is kell. Ha szűkös a párt büdzsé akkor állami, vagy önkormányzati pénzből. Ez történt,s történik Hartmann úrral is, ő pedig kifogás tárgyává tette, hogy "van olyan munkáltató, aki a dolgozója kiesett tevékenysége okán ezt a veszteségét elszámoltatja". Igen, van olyan cég, akinek, ha munkatársa önkormányzati képviselőként testületi ülésre jár, vagy bizottsági munkát végez, vesztesége keletkezik. Az el nem végzett munka vesztesége. Amit a távollévő helyett másnak kell elvégezni, vagy elmarad, s így árbevétel esik ki. Ennek megtérítéséről rendelkezett a jogalkotó és hajtja végre ezt a jogalkalmazó.

Aki a munkahelyén "nem hiányzik", mert távollétében is a munkáltató érdekében jár el, azt szolgálja, az után nincs mit elszámolni.

Az persze elgondolkodtató, hogy a veszprémi testületben mindössze ketten ülnek, akik képviselői tevékenységük végzése alatt munkahelyükről hiányoznak, vagy távollétük a cégnek veszteség...

Elgondolkodtató, hogy zömüknél "megtérül az a befektetés", hogy a munkavállaló képviselővé avanzsált. 

A másik hozzászóló – Dióssy László – azt veti fel, hogy az "...a Veszprémi Mezőgazdasági Rt., amelyben ő felügyelő bizottsági tag volt, magántulajdonú cég és egy ilyen kinevezésnek nincs politikai, aspektusa a tulajdonosok a szakmai jártasságát és szakismeretét helyezték előtérbe döntésüknél...".

Próbálom olyan példákkal megvilágítani a helyzetet, amelyek Dióssy úr számára könnyen érthetőek lesznek. Az általa is jól ismert Csopak Rt. – amely köztudottan ugyancsak magántulajdonú cég lett a korábbi szövetkezeti tulajdonú Csopak Tája Szövetkezetből, hasonlóan a privatizáció révén az állami gazdaságból részvénytársasággá alakult Mezőgazdasági Rt.-hez - annak idején azért választotta be Medgyessy Pétert az igazgatóságba, mert kapcsolatai révén alkalmas volt arra, hogy a Csopak Rt. érdekeit Budapesten, illetve az állami szervekkel való egyeztetések, tárgyalások során a 90-es évek elején megfelelően képviselje. A benne megtestesülő politikai tőke tette őt erre alkalmassá, mint ahogy Dióssy Lászlót is ide a polgármestersége, SZDSZ-ben betöltött  tisztsége, az országgyűlési képviselői mandátuma.

De vegyünk egy Dióssy Lászlóhoz még közelebb álló példát.

Magyarády Péter úgy lett a Csopak Rt-ben igazgatósági tag, hogy az Rt. szerette volna, ha a tulajdonul megszerzett Komfort Rt. és a Pannonker Rt. által bérelt önkormányzati ingatlanok apportálásra kerülnek az Rt-be. Ez egy jelentős belvárosi ingatlan tulajdoni hányad volt annak idején, amely az önkormányzatnak bérleti díjbevételt az Rt.-nek pedig bérleti díjfizetési kötelezettséget jelentett.

Előnyösebb megoldásnak tűnt – mármint az Rt-nek -, hogy az apportálás révén az ingatlanvagyon tulajdonjogát megszerezze, s a bérleti díjfizetési kötelezettséget részvénypakettel, illetve ez után fizetendő osztalékkal váltsa ki. Ezt kérte az Rt. a Dióssy vezette képviselő testülettől, s ennek levezénylése hárult Magyarády úrra, aki akkor aktív, FIDESZ-től frissen átpártolt SZDSZ-es politikus, önkormányzati képviselő, a gazdasági bizottság elnöke, Dióssy László jobbkeze, afféle helyi "mindenható" volt.

Ez predesztinálta őt a Csopak Rt. igazgatóságába.

Medgyessyt és Magyarádyt azonban tisztségük megszűnése után nem követte valamelyik hozzátartozója a pozíciójába, mint Dióssyt.

Ezt vetettem fel élettársa kapcsán. Nem többet, nem kevesebbet, mint magát ezt a tényt. S ezen tény ellen Dióssy László nem tiltakozott.

Nem azt kérdeztem meg, milyen összegű volt Hubai Ágnes ügyvédi javadalmazása az önkormányzattól Dióssy László polgármestersége idején. Nem azt vetettem fel, hogyan került Hubai Ágnes a veszprémi ügyvédi praxisából brüsszeli státuszba. 

Az írás csak azt a tényt rögzítette, hogy Dióssy Lászlót élettársa, Hubai Ágnes követte a Veszprémi Mezőgazdasági Rt. felügyelő bizottságába, miután őt a reá nézve bukással végződött polgármester választást követően a politika szakállamtitkári székbe "emelte".

(Nyilván kiemelkedő "szaktudása és szakismerete", és tudományos-oktató tevékenysége okán, ami szerinte a Veszprémi Mezőgazdasági Rt-be való beválasztását is motiválta annak idején.)

Még egy adalék Dióssy úr hozzászólása végén "további sok sikert kíván a helyi mocskolódáshoz, és gyalázkodáshoz".

Felhívom a figyelmét, hogy a "mocskot" amire utal, és amiben itt tapicskolunk Veszprémben közel húsz éve, részben neki is köszönhetjük, hiszen – bár mint a vele kapcsolatos több ügyben már megtanultam, csak politikai és nem jogi értelemben terheli őt ezekért felelősség – az ő érája alatt "elfelejtettünk" élni a Vasas pálya eladásakor elővásárlási jogunkkal, olyan területet vettünk "aranyáron" hulladéklerakónak, amely e célú alkalmatlansága okán a mai napig is filléreket érő birkalegelő, s ugyancsak az ő hozzá kötődik az ominózus Rajk "kompozíció", amelyet jelenleg egy halom ócskavasként tárolnak a Közüzemi Zrt. telephelyén, jelképezve talán – mint cseppben a tenger - mindazt, ami a jelen felsorolásból kimaradt...

Veszprém, 2009. november 3.                                          
Bősze Ferenc