2009.11.07. 20:44
Még van néhány jó évünk
Fontos, és egyben fájdalmas tanulságokkal szolgált a múlt héten rendezett férfi válogatott kézilabda felkészülési torna, amelyen a magyar nemzeti csapat kínos közjátékok (Nagy László-ügy és a Mocsai Tamás-affér) kíséretében és sérülésektől sújtva erősen felemás teljesítményt nyújtott.
A Pannon-kupán ismételten bebizonyosodott, hogy a mai magyar válogatott rendkívül érzékeny. Nálunk nem állnak sorban minden posztra a klasszisok, ha kiesik egy-egy kezdőember, nagyon nehéz, szinte lehetetlen pótolni. Van tizenvalahány, a legmagasabb szinten is jó teljesítményre képes kézilabdázónk és kész. Mögöttük (a felnőtt mezőnyben) és utánuk (a közvetlen utánpótlásban) óriási üresség tátong. Ez a játékosállomány persze egyáltalán nem rossz, sőt. Szorgos munkával, óriási alázattal és akaraterővel képes arra, hogy még néhány évig lépést tartson a világ legjobbjaival, arra, hogy bravúrokat hajtson végre és eredményeket érjen el.
Hogy utána mi lesz? Mindenkinek jobb, ha kimondjuk: valószínűleg hatalmas visszaesés. Megfelelő alapok nélkül összedől a ház, amelyet a toldozás-foltozás (értsd: honosítások) csak ideiglenesen tud megóvni a pusztulástól.
Keseregni persze kár, a magyar kézilabda minden baját pedig egyenesen igazságtalan az első csapatra zúdítani. A fentiek figyelembevételével, tiszta szívből kell támogatni Csoknyai István és legénysége munkáját. Hozzák ki a legjobbat magukból és akkor még lesz néhány jó évünk. Az újraalapozás pedig már mások dolga, csak rajtuk múlik, hogy utána mennyi rossz év vár ránk.
