2009.11.05. 17:50
Nem vágjuk a centit - Öt éve szereltek le az utolsó sorkatonák
Veszprém - A napokban volt öt esztendeje, hogy véget ért a 136 éves tradíció, s az utolsó sorkatona is leszerelt a Magyar Honvédségtől. Azóta november 3-a az Önkéntes Haderő Napja. A sorozott hadsereg megszüntetéséhez azonban többéves folyamat vezetett el.
A '90-es évek biztonsági elemzései megállapították, az országot nem fenyegeti olyan fegyveres konfliktus, amely elérné a háborús küszöb mértékét, ily módon lehetővé vált a katonai szervezetek számának és létszámának csökkentése és a vezetés korszerűsítése. A változás fontos lépcsőfoka volt, amikor 1995-ben az Országgyűlés határozatot hozott a vegyes, vagyis az önkéntes és sorozott haderő létrehozásáról, majd a 2002-ben hivatalba lépett kormány kétéves előkészítést követően megszüntette a sorkatonai szolgálatot, 2004. november 3-án vágták le az utolsó centit a leszerelő honvédek.
Fontos előzmény volt a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetése szempontjából, hogy a 2002-ben hivatalba lépett kormány úgy ítélte meg, az ország gazdasági teherbíró képessége megengedi az önkéntes haderőre történő átállást, egy védelmi felülvizsgálat eredményei alapján pedig lehetővé vált, hogy a Magyar Honvédség létszáma csökkenjen, struktúrája ésszerűbbé váljon, korszerűtlen haditechnikai eszközeit kivonhassa a rendszerből.
Hosszú előkészítést követően, élénk társadalmi érdeklődés mellett 2004-ben zárult le a folyamat, amikoris november 3-án leszerelt az utolsó 1831 sorkatona. A magyar sorozott hadsereg utolsó tíz napját több helyőrségben is egy óriási, harminc méter hosszú, sárga centi jelképezte, amelyből minden nap közéleti személyiségek vágtak le egy-egy centimétert.
Jó szívvel emlékszik vissza a sorkatonai szolgálatra Szűcs Pál mérnökezredes, az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoka.
- A jó hangulat mellett hadnagyként sokat tanultam a sorkatonáktól, például sártéglát vetni, vagy épp nagybőgőzni - mondta el nevetve a parancsnok. - Tény, hogy a sorkatonai szolgálat megszüntetésével a kiképzésre nem kell annyi energiát fordítanunk, hiszen nem cserélődik olyan gyakran az állomány, ám a 2004-es döntéssel a hadsereg elvesztette azt a színességét, amit épp a kötelező szolgálatot teljesítő sorkatonák adtak meg. Fontos volt azért is, mert a sorozás révén az ország 17-18 éves korosztályának aktuális egészségügyi helyzetéről rendszeresen képet kaphattunk. Nem feledhetjük a honvédség tanító, a felnőtt életre felkészítő hatását sem, a sorkatonaság volt ugyanis az utolsó állomása annak a nevelési folyamatnak, amikor a társadalom még hatással tudott lenni a fiatalokra - hangsúlyozta Szűcs Pál, majd megjegyezte, a jelenlegi szerződéses, illetve hivatásos állomány mind a hozzáállását, mind pedig felkészültségét illetően nagyban különbözik a sorkatonákkal felduzzasztott hadseregtől. A különböző alakulatoknál szolgálók hivatásként tekintenek a katonai pályára, s perspektívát látnak abban, ennek megfelelően felelősen látják el feladatukat.
A kötelező katonai szolgálat megszüntetése óta eltelt öt évben egyébként az önkéntes haderő iránti kezdeti bizalom tovább erősödött. Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter is többször hangsúlyozta, hogy a legfontosabb közintézmények bizalmi rangsorában második helyen áll a Magyar Honvédség, s az önkéntesen bevonult katonák már nemcsak életformaként, hanem a munkaerő-piaci szempontok és lehetőségek mérlegelésével választják a honvédelmi pályát. Éppen ezért komoly teher hárul az utánpótlás biztosításáért felelős toborzó- és érdekvédelmi központok, irodák munkatársaira, akik jól végzik munkájukat, hiszen tavaly 1302-en öltötték magukra a Magyar Honvédség egyenruháját, az idei év első tíz hónapjában pedig összesen 1646 szerződéses katona kezdte meg szolgálatát.
- Érezhető, hogy az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek a katonai pálya iránt. A jelentkezőknek egy személyes elbeszélgetést követően az adott alakulatok aktuális létszámigényét figyelembe véve, végzettségüktől és szakképzettségüktől függően, az egész ország területére tudunk beosztásokat kínálni - mondta el kérdésünkre Horváth Gábor zászlós, a megyeszékhelyen működő toborzó- és érdekvédelmi iroda munkatársa.
A katonai hivatás iránt érdeklődőknek érdemes azt is tudni, hogy a toborzóirodák feladatkörébe tartozik a honvédségi tanintézetekbe történő továbbtanulási lehetőségek ismertetése, népszerűsítése, valamint a tiszthelyettes szakképző iskolába történő jelentkeztetés, de az irodában tájékoztatást kaphatnak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen induló képzésekről is.
Az évforduló kapcsán egy kedves katonatörténet felelevenítésére kértük dr. Szekeres Imre honvédelmi minisztert is.
- Három évvel ezelőtt Bagdadban jártam Havril András, akkori vezérkari főnök társaságában. A hivatalos fogadáskor az amerikai erők parancsnoka, egy négycsillagos tábornok régi barátként üdvözölte Havril vezérezredest. Később kiderült, hogy a mai napig tartó jó kapcsolat oka a szakmai ismeretség mellett az volt, hogy az interneten keresztül rendszeresen katonai stratégiai játékokban mérték össze tudásukat, amelyben egyébként legtöbbször a magyar fél, azaz Havril András bizonyult jobbnak.
Az önkéntes haderő létrejötte óta egyébként a Magyar Honvédségben minden év november 3-án nagyszabású rendezvénnyel emlékeznek meg a sorozás megszüntetéséről. Idén a HM az ötödik évforduló alkalmából százhúsz szerződéses katona számára múzeumlátogatást szervezett. A kiválasztott honvédek a Sziklakórházat és két honvédségi múzeumot tekinthettek meg, majd Tömböl László mérnök vezérezredes, vezérkari főnök a Stefánia Palotában köszöntötte a katonákat.
A hétköznapi ember számára talán idegen, kissé talán túlszabályozott, szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyokra épülő szervezetnek tűnhet a honvédség. Pedig a zavartalan és eredményes működéshez egyébként szükséges rend és fegyelem mellett ugyanúgy helye van itt a mosolynak és jókedvnek is, csak épp a katonák a rájuk kiszabott feladatot mindennél komolyabban veszik, vagyis a munka után jöhet csak a szórakozás. Ebben különbözik igazán a mai, professzionális haderő a sorkatonai szolgálatukat töltő nyegle legényektől. Hivatás, ahogy nyilatkozóink is több ízben kiemelték.
Azért a kötelező katonaságnak is megvolt a maga varázsa, ezt egy férfiember sem tagadhatja. Élethosszig tartó barátságok szövődtek gyakorlatozás vagy épp az elmaradhatatlan krumplihámozás közben, hogy a fogkefével történő folyosó-sakkozásról ne is beszéljek. És persze a centi, ami a szabadulás egyre közelgő napját jelképezte. Amikor a kidekorált lepedővel a nyakukban sörözni indultak leszerelő ifjak, talán nem is gondolták, hogy néhány esztendő múltán mosolyogva nosztalgiáznak majd, felidézve a sorkatonai szolgálat feledhetetlen emlékeit.