Az Emberi Jogok Napja és a betegjogok - Olvasónk küldte

1948. december 10-én az ENSZ közgyűlésén elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére az ENSZ 1950. december 4-i közgyűlése december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította.

Kiss Nikolett

58 évvel ezelőtt ezekben a napokban fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E lépés azért is jelentős, mert abban foglalták össze az ún. klasszikus, a polgári államok alkotmányaiból ismert politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. A dokumentum – amelyet a világ összes állama ratifikált – az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, s megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerződések, további egyezmények előtt.
 
Napjainkban az ENSZ mellett regionális szervezetek egész sora próbál érvényt szerezni az emberi jogoknak – Európában az Európa Tanács, az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Világszerte számos szervezet és magánszemély használják fel arra az Emberi Jogok Nemzetközi Napját, hogy megemlékezzenek ennek a történelmi jelentőségű dokumentumnak az elfogadásáról, és hogy felhívják a figyelmet azokra az alapelvekre, amelyeket a dokumentum felsorol.
 
Az emberi jogok ismertté tételét, képviseletét látja el a Betegjogi, Gyermekjogi és Ellátottjogi Közalapítvány is. Azzal a céllal alakult, hogy egészségügyi és egyéb ellátásuk során az állampolgárok mindennemű kérdéseikre választ kapjanak, segítsék a jogvédők az állampolgárokat az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során. 
 
Történelmi háttér

A betegek jogaiért való küzdelem először az Egyesült Államokban kezdődött, majd folytatódott a nyugat-európai országokban. A WHO deklarációiban direkt módon fogalmazódik meg, hogy az egészségügyet és a gyógyítást az emberi jogok tisztelete és az etika hassa át. A betegek jogait csak az általános emberi jogok, és a jogi előírások figyelembevételével lehet korlátozni. Ugyancsak ezek a dokumentumok tartalmazzák, hogy amennyiben a betegek úgy érzik, jogaikat nem vették kellően figyelembe, panasztételre lehetőséget kell kapniuk.
 
Az elmúlt pár évtizedben a betegjogok kérdése – még általánosabban az állampolgárok részvétele az egészségügyi ellátásában – egyre nagyobb hangsúlyt kapott nemzeti és nemzetközi szinten is. Korábban – egészen a '70-es évek elejéig – még leginkább csak az orvosi etika szabályai határozták meg az orvos és beteg kapcsolatát, ám az azóta eltelt időszakban a betegek jogainak biztosítása, törvényi szabályozása valóságos mozgalommá fejlődött.
 
A betegek jogainak biztosítására irányuló törekvés ugyanakkor nem csupán az egyén alapvető értékeinek, jogainak fokozottabb figyelembe vételére vezethető vissza, hanem annak is köszönhető, hogy az egészségügyi szolgáltatók és a betegek kapcsolatában az idők folyamán alapvető változások történtek, a tradicionális orvos-beteg kapcsolat megváltozott, újfajta értelmet kapott, és a bioetika alapelvein felépítette a modern orvoslást.
 
A jogi szabályozásban fontos állomás volt az adatvédelmi törvény, mely az egészségügyi adatokat, „különleges adat”-nak minősíti, és fokozott védelmüket biztosítja. A hazai betegjogi kodifikálás alapeleme az 1998. július 1-jén hatályba lépett egészségügyi törvény, mely figyelembe vette a hazai jogalkotás betegjogokra vonatkozó anyagait, valamint a legkorszerűbb nemzetközi dokumentumokat. Az egészségügyi adatvédelmi törvény pedig garanciális és eljárási szabályokat fogalmaz meg.
 
A betegek jogait azonban nemcsak az egészségügyi törvény tartalmazza: azoknak legfelsőbb színtű szabályozója a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. Törvény, amely az alapvető emberi jogokat fogalmazza meg, s követi ezt a Polgári Törvénykönyvünket tartalmazó 1959. évi IV. Törvény, a személyhez fűződő jogok szabályozásával. 

Betegjogaink – és azok ismerete
 
Magyarországon tehát a betegek jogait törvény rögzíti. Ahhoz, hogy a tájékoztatáshoz, a tájékozott beleegyezéshez, az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez, a kapcsolat-tartáshoz fűződő jogokat, mint alapvető emberi jogokat tiszteletben tartsák, a jogszabály megfelelő garanciákat tartalmaz. Olyan fórumokat, mechanizmusokat biztosít, ahova a beteg akkor fordulhat, ha jogait az egészségügyi kezelés során megsértették.
 
Mindezek érvényesüléséhez azonban fontos, hogy az emberek tudjanak arról, melyek azok a jogok, amelyeket tiszteletben kell tartani a kórháznak és a kezelőszemélyzetnek, és melyek azok a lehetőségek, amelyekkel élhet a megsértésük esetén. Ezért lényeges hogy a kórházba kerüléskor, az egészségügyi intézmények területén és az orvosoknál, ápolóknál a betegjogok megismerhetőek legyenek – laikusoknak szóló formában is.
 
Amennyiben az állampolgár úgy érzi, hogy az egészségügyi ellátás során sérelmet szenvedett, lehetősége van, hogy alkotmányos alapjogával, a jogorvoslattal éljen. Ennek a lehetőségét teremtette meg a Betegjogi, Gyermekjogi és Ellátottjogi Közalapítvány, azzal, hogy az egész országra kiterjedően minden megyében, városban, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények esetében díjtalanul biztosítja az állampolgárok számára a betegjogi, jogvédők jelenlétét, segítségét és képviseletét jogorvoslati eseteik rendezését. 2000 júniusától kérhetik a páciensek a betegjogi képviselők segítségét, akik minden kórházban fogadóórát tartanak a betegjogok védelmében.
 
Ők azok, akik segíthetnek a betegjogok megismertetésében, érvényesítésében, és a beteget képviselhetik is a jogsértésekkel kapcsolatos eljárásokban (képviseleti jog). Az egyik legfontosabb feladatuk, hogy segítsék a betegeket a dokumentációhoz való hozzáférésben, illetve a dokumentációban való javításban (segítségnyújtás).
 
Segítenek a betegnek az egészségügyi ellátással kapcsolatos panasza megfogalmazásában, de jogosítványuk az adatokba való betekintés is, és az egészségügyi dolgozók nem zárkózhatnak el attól, hogy a betegjogi képviselő kérdéseire válaszoljanak. Arra, hogy az ügyében eljárjon, a betegjogi képviselőt a panaszosnak természetesen fel kell hatalmazni (panaszkezdeményezés). 

Az egészségügyi törvény a betegjogi képviselő hatáskörébe utalja, hogy az egészségügyi dolgozókat rendszeresen tájékoztassa a betegjogokról, a vonatkozó jogszabályok módosításáról és a betegjogok érvényesülésének tapasztalatairól az adott intézményben (tájékoztatás). 
 
A betegjogi képviselő tekinthető az egyetlen olyan jogérvényesítést segítő intézménynek, amely nem csak a beteg panasza esetén lép működésbe: amennyiben a kórházban jogsértő gyakorlatot észlel, kérnie kell az egészségügyi szolgáltató intézkedését (észrevételezési jog).
 
A jogszabály önmagában nem elég

Fontos hangsúlyozni: a betegjogok nem jelentenek többletet az alkotmányban foglalt alap-jogokhoz képest. Megfogalmazásuk azt tisztázza, hogyan élhet alkotmányos jogaival a gyógy-kezelésre szoruló állampolgár az egészségügyi ellátás speciális feltételei között.

A szabályozásban kulcsszerep jut az egyén autonómiájának, a törvény rendelkezései lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a beteg az orvos partnere legyen a gyógyítása, ellátása során, a jogok érvényesítése megakadályozhatja, hogy a modern orvostudomány személytelen iparággá alacsonyodjék le.
 
A törvényt megszületése óta sok bírálat érte, az orvostársadalom szerint a jogszabály csak a betegek jogaival foglalkozik részletesen és kiemelten, az orvosok jogai háttérbe szorulnak, a betegjogi képviselő jogintézményre pedig nincs felkészülve a társadalom. Sokan érzik úgy, hogy a jogi nyelv használata megrontja az intézmény-beteg viszonyt, ellenségessé teszi a bizalmi légkört. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a jogok rögzítése nem valakik ellen, hanem valakiknek a védelmében szükséges. Mivel a legkiszolgáltatottabb helyzetben a beteg van, és a jogokat mindig a kiszolgáltatottabb fél oldaláról szokás megfogalmazni.
 
A betegjogok megismertetése komoly feladatot ró az államra, melyben nagy szerepük lehet a civil szervezeteknek is. Meg kell tanítani a betegeket arra, hogy joguk van kérdezni, tájékozódni a beavatkozások előtt, a gyógykezelések alatt; jogaikhoz tartozik a tudás, az önmaga helyzetének, lehetőségeinek ismerete, mert csakis e tudás birtokában választhat a beteg ember a kezelések fajtái vagy a visszautasítás között.
 
Kijelenthető, hogy az emberi jogok hatékonyabb érvényesülése érdekében szemléletvál-tozásra van szükség. Egyetlen törvény sem vezet automatikusan kultúraváltáshoz, nem kényszeríthet mindenkit új magatartásforma elsajátítására, de lehetővé teszi a kívánt irányú elmozdulást.   

Dr. Antal Géza, betegjogi képviselő, Közép-dunántúli Régió
                                                                             

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!