Rizspapír és rizspárna - Tanulmányút Japánban

A veszprémi Bakony Kendo és Iaido Klub vezetője harmadszor kelt át az óceánon, hogy finomítsa sportági tudását, megtalálja a kérdésekre a válaszokat.

- Évekkel ezelőtt abbahagytam a nemzetközi versenyeken történő részvételt - kezdte a sportág világbajnoka.  - Ezt követően számtalan kérdés merült fel bennem, amit a japánok úgy mondanak: kinyílnak a lelki szemek. Ezeket megosztottam Abe Techusi mesterrel, aki azt javasolta, utazzak ki Japánba és menjek tovább a szellemi úton.

- Így is tett, miközben sportpolitikázott is.

- Gifu és Veszprém megye között évek óta jó a kapcsolat. A japán népet a kultúrájukon keresztül lehet talán a legjobban megismerni, megérteni. Ugyanakkor a japán múltat végigkíséri az a történelmi tény, hogy rengeteg háborút vívtak. Ennek szellemisége, filozófiája a mai napig hat. Ezért jelentős a bushido, illetve a budo öröksége, amely harci technikák összefoglaló neve. Visszatérve a küldetésem egyik részéhez: találkoztam Osaka város sportért felelős igazgatójával, és reményünket fejeztük ki, hogy a két ország, megye kapcsolatát tovább tudjuk bővíteni.

- Titkokkal teli számunkra a japánok magánélete.

- Kibe Atsuo mesternél laktam, aki a középréteghez tartozik. Három szobás lakásban a vendégeknek fenntartott helyiségben aludhattam. Ezt úgy kell elképzelni, mint a filmekben: rizspapír válaszfalak, a földön gyékényből szőtt tatami, rizspárna és így tovább. Kerékpárral közlekedtem és rengeteget kendoztam.

- Gondolom híres mesterek sora pallérozta a tudását.

- Osaka központi edzőtáborában, dojojában gyakorolhattam, ahol valóban egymást váltották a mesterek. Vívtam Kenicsi Ashidával, aki évekkel ezelőtt attól lett nagyon híres, hogy az egyik tévécsatorna filmet forgatott felkészüléséről a nyolc danos vizsgára. Fantasztikusak ezek az idősödő sportemberek, elképesztő lelki stabilitással harcolnak, semmilyen felesleges mozdulatot nem tesznek. A végtelenségig tudatosak, ezért nem lehet őket legyőzni, pontosan olyanok mint egykor a híres szamurájok. Ugyanakkor azonnal észreveszik, hogy nekem a szemléletemen, a gondolkodásomban mit kell változtatnom és ott segítenek, ahol a leghatékonyabban javítható a dolog. Soha nem felejtem el azt az edzőtermet, ami egy felüljáró alá letett padló darab volt oldalfalak nélkül és miközben mentek mellettünk az autók, vonatok, érkeztek sorban az öltönyös japánok és kezdtek kendozni.

- Hogyan fogadták a magyar vívót, aki legyőzte őket?

- Örültek, hogy jobb vagyok náluk, mert ennek köszönhetően ők is tanulhatnak tőlem és fejlődhetnek. Maradjunk annyiban: más ott a szemlélet.

- Harmadszor járt Japánban, de először mehetett fel a Fujira.

- Ez csodálatos élmény volt, Numazu városkába utazhattam, ráadásul a gyorsvasúttal, ami közel négyszáz kilométeres sebességgel száguldott, miközben másodpercre pontosan érkezett az állomásokra. Ottani vendéglátóim beneveztek versenyre, ahol csapatban és egyéniben harcoltam a kétszáz fős mezőnyben. Itt azonban nem a győzelem volt számomra a fontos, hanem hogy minőségi kendot mutassak. Szépen kellett tehát vívnom, ez volt a cél. Sőt, a bizalom és az elismerés nagyságát jelzi, hogy bíráskodhattam is. Ezt követően megközelítettük a szent hegy csúcsát, ahol csodaszép templomban is jártunk.

- Két hét még hátra volt az egy hónapból.

- Ismét visszautaztam Osakába, ahol vendéglátóimmal családszerűen éltünk. Megnéztem a város nevezetességeit, miközben magyar ételekkel vártam őket haza, de persze gyakrabban ők fogadtak a japán konyha jellegzetességeivel. Gyorsan eltelt az egy hónap és rengeteg kérdésemre megleltem a választ. A vívásom letisztultabb, szebb és hasznosabb lett és szellemi fejlődésemben is sokat segített ez a kirándulás - mondta végül Balogh Tibor.

Balogh Tibor negyvenegy esztendős, Veszprémben él és dolgozik. Huszonhat évvel ezelőtt taekwondozni kezdett, majd 1993-ban váltott a kendora. Azóta ez jelenti számára a kedvenc elfoglaltságot és életformát. Tizenkét évvel ezelőtt csapatban a B csoportban világbajnoki címet szerzett, majd 2001-ben a magyar válogatott tagjaként Európa bajnoki bronzérmet gyűjtött össze. Közben Hungária kupán, országos bajnokságokon is többször felállhatott a dobogó valamelyik fokára. Nyolc éve abbahagyta a versenyszerű kendozást, de természetesen nem múlik úgy el nap, hogy ne vívna.