Pártok egymás közt

Jellemző, hogy közülük senki nem akar szóba állni a másikkal, ellenben - kivéve az MSZP-t - meghívták a kormányfőt már egy-egy frakciólátogatásra.

Valójában eddig nem is volt miért kapcsolatot keresni, hiszen a kétharmados többség birtokában a kormánypártok láthatóan bármit keresztül tudnak vinni a parlamentben. Ez azonban valószínűleg senkinek sem jó, mert így a kicsinek látszó ellenzéki esélyek még inkább szétolvadnak.

Magyarul: megszorulnak a Fidesz árnyékában, ami - valljuk be - hosszú távon a legnagyobb magyar pártnak sem kedvez, hiszen mindenért, ami ezentúl az országban és körülötte történik, egyes-egyedül neki kell vállalnia a felelősséget, nem lesz kivel megosztani, nem lesz kire áthárítani.

Az MSZP nem heverte még ki a súlyos vereséget, nem képes átütő ellenzéki vezérpártként funkcionálni. A Jobbik a maga módján építi tovább bázisát, sokszor egészen profi, máskor bántóan amatőr és erőszakos módon.

Az LMP változatlanul eléggé arc és tömegbázis nélküli pártnak tűnik, amely az útkeresés legelején tart, talán éppen a kellőképpen meghökkentő és szimpatikus névválasztásnak köszönheti eddigi sikereit.

Ám hogy mi lesz a hamarosan kitűzendő önkormányzati választásokon, azt viszonylag könnyű megjósolni. Az ellenzéki pártoknak nem lehetnek illúzióik.