Gyorsan telt el a tíz év

...az ismeretlen emberekkel való találkozásról, érdekes helyzetekről, bár az esztelennek tűnő rohanásról akkor még nem volt szó, hiszen mást ígértek az olvasmányok, a filmek, amelyekben a vágyott szakmáról adtak képet, ami természetesen, mint minden megrendezett, kitalált, elég messze van a valóságtól, a valóságtól, amit gyárakban, színházban, gyermekvárosban, zenés bulikban, edzőtermekben, fodrásznál, stylist mellett próbáltál megfigyelni, mint akkor, amikor felültél egy hajnali munkásjáratra, hogy beszélgess a korán munkába indulókkal, megismerd az ő gondolataikat, gondjaikat és örömeiket, amelyek mások, mint a tieid, de nem idegenek, hiszen megtapasztalhattad azok egy részét otthon a családban, még gyerekként, ám mégis más kívülállóként visszahallani, s főként más azt hitelesen visszaadni, hogy mások is megértsék és megismerjék, s megértsék a világhírű zenészeket is, akikkel, miután elvarázsoltak zenéjükkel, meghitten beszélgethettél, s gyűjthetted az élménymorzsákat, amelyekből kijutott a fesztiválokon is, miként a vitorláson vagy a motoron, érezve a szél és a szabadság erejét, hogy erőt gyűjts az olyan nagyon utált téli napokra, amikor csak az edzőtermi gyötrődés adott felszabadulást az egyre nehezebben elviselhető munkahelyi stresszhez, az értelmetlen utasítások és kicsinyes kritikák tűréséhez, ami egyszer csak átcsapott a döntésbe: változtatni kell.