A legjobb orvos és anya

Ugyanezért aznap még az Egészségért-díjat, azaz a Pro Sanitate-díjat szintén átvehette a nemzeti erőforrás minisztertől, Réthelyi Miklóstól. A hírnév mégis távol áll tőle, a doktornő a korábbi megyei elismerés után most annak örül a legjobban, hogy legnagyobb kritikusa, a fia volt az, aki javasolta édesanyját az előbbi díjra.

Dr. Ferencz Judit Pécsett végzett, majd a nagykanizsai kórház belgyógyászatán és baleseti sebészetén dolgozott, hiszen manuális emberként ez volt a vágya. Egy alkalommal azonban mégis átment Devecserbe, hogy betöltse a háziorvosi állást. Mindez pontosan harminc éve történt. A doktornő azóta letelepedett a városban, ott építkezett, nevelte párjával, édesanyja és nagynénje segítségével a fiát. Mindig is a munkája volt a mindene, képes volt rengeteg pluszt vállalni. Ma ő vezeti a városi ügyeletet. A fia közben felnőtt, közgazdász lett. Édesanyja ugyan szerette volna, ha az ő hivatását választja, azonban a fiút nem fogta meg annak szépsége, talán mert látta a rengeteg munkát, lemondást. Az azonban bizonyos, hogy elismerte édesanyja áldozatvállalását, hiszen titokban nevezte be az Év orvosa pályázat Astellas-díjára.

Indoklását azzal kezdte, hogy ő nemcsak betege, hanem fia is az ajánlott orvosnak, aki egyike volt a kétszáz jelöltnek. Közülük 25-öt választottak ki a bírák, azaz a szakma képviselői mellett újságírók, művészek. Majd végül a betegek internetes szavazatai döntöttek.

- Harmincéves munkám névtelen jelzése volt minden egyes szavazat. Az pedig, hogy a fiam indította el az egészet, ki nem mondható érzés. Könnyek között olvastam, amit írt rólam. Még azt is hozzátette, hogy ha létezne a "világ legjobb édesanyja" díj, azt is nekem adná. Amikor a tragédia történt, nem volt itthon. de amint felhívtam, rögtön hazajött segíteni - emlékezik dr. Ferencz Judit. Azt mondja, azon a szörnyű napon és az azt követő hetekben csak az hajtotta, hogy minél több ember kínjait enyhítse.

- Amikor lendületben vagyok, nem érzem a fáradtságot, csak tudom, hogy tennem kell a dolgomat. Volt időm megtanulni, hogy egy nő, egy családanya számára a háziorvoslás nagyon nehéz feladat. Ha fürdetni akartam a kisfiamat vagy éppen hajat mostam, biztos, hogy akkor hívtak beteghez. Röghöz kötöttek voltunk mi, orvosok. Ma már sokat segít az ügyeleti rendszer minden kollégának - mondja a doktornő, aki jó kapcsolatot ápol munkatársaival.

Ami pedig a feladatokat illeti, a rendelés hiába ér véget délután, sokszor késő estig a papírmunkákat végzi szobájában. A tragédia idején is jelentést írt, de otthon. Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, vallja, hogy bizony sok mindent megélt pályafutása során, de ilyet még nem látott. Sietett a rendelőbe, hogy idő előtt kinyissa, mert gondolta, hogy nagy szükség lesz rá és munkatársaira. Hirtelen a szokásos kettő helyett hat asszisztense lett, a betegek meg csak jöttek sorra. Sárosan, sebesen, rengetegen. A váróból is rendelőt csináltak. A doktornő a lúg jellegzetes szagát érezve és az égési sebekhez hasonló sérüléseket látva rögtön tudta, hogy mihez kell nyúlni. Úgy emlékszik, hatvan-hetven beteg lehetett az első napon. Persze később még jöttek sokáig vissza kezelésekre, kötözésre. Nem volt idő szörnyülködni, látva a sebes lábakat, amelyeken elfolyósította a zsírt a lúg.

- Minden ember történetét hazavittem magamban, de otthon sem tudtam sokat gondolkodni, mert a fáradtságtól gyorsan elaludtam. Heteken át reggeltől estig itt voltunk, ha nem gyógyítottunk, az adományokat szerveztük. Amiben lehetett, segítettünk, este fél kilenc előtt nem értünk haza. Én most már bizakodó vagyok, remélem, Devecser hamarosan újra élhető település lesz - mondja a doktornő optimistán.

Rengeteg vizsgálatot végeztünk a sérülteken és azokon, akik hosszú ideig dolgoztak a károk felszámolásán. Légzőszervi, vese- és májfunkciós, vizeletvizsgálatokat készítettünk, mind negatív. Az asztmás betegek száma sem nőtt - sorolja a megnyugtató tényeket Ferencz doktornő.