Totális cigistop?

Egyetemi bulik, kézimeccs, El Clásico, sör és pizza - minden adott a tipikus szerda esti kikapcsolódáshoz... Legalábbis addig, amíg nem szembesülünk vele, valóban érvénybe lépett a cigistop a szórakozóhelyeken.

A nem-dohányzók természetesen évek óta húzódó küzdelmük lezárását ünneplik, a frissen leszokottak pedig teljes mellszélességgel kiállnak a rendelet mellett. A dohányzók libasorban kullognak a bejárat elé rágyújtani, vacogva mormolják: diszkrimináció, diszkrimináció. 

Első helyszínünk egy valódi kiskocsma a húszemeletes alatt. Kizártnak tarjuk, hogy itt ne lehetne dohányozni, ezért beszimatolunk. Még tart a kézimeccs, feszült arcok merednek a kivetítőre, a kezekben hűs, habos sör. És semmi más. A beltérben több tábla is tiltja a dohányzást, és amikor rákérdezünk, a pultos lány közli, hogy cigizni kizárólag kint lehet, és azt sem a bejárati ajtóban, hanem a lépcső tetején balra, a kijelölt helyen. Értettük, és tudomásul vesszük a szabályt, annak ellenére, hogy szokatlan képet fest a hely "füstmentesen".

Tovább állunk. A színház melletti pizzériában, ugyanez a látvány fogad. A szomszéd asztalnál egy lány kicsit bosszankodik, mert a zord, hideg időben is ki kell mennie a levegőre, ha rá akar gyújtani, de jogkövető s tudomásul veszi. Kapunk egy fülest, állítólag két szórakozóhely van a városban, ahol nem törődnek az új rendelettel.

Közben megkezdődik a Real-Barca-meccs, és a hely kiürül. Csak mi maradunk, hát bevetjük éhező kiskutya tekintetünket, némi pillarebegtetéssel spékelve. Nem jön be, hiába üres a hely, hasztalan vagyunk egyedüli fizetővendégek, dohányozni csak fent, a kijelölt helyen engednek. A felszolgáló nyilván nem akar konfrontálni: "A főnök nem engedi" – szögezi le határozottan. Hát jó, akkor marad a pálinka a meccs mellé. Fizetésnél azért rákérdezünk, hogy is van ez? Megtudjuk, hogy elseje óta betartják a szabályt, és mindenki tudomásul vette, így kijárnak az utcára, ha pöfögtetni akarnak. Jogosan merül fel a kérdés: Mi van, ha valaki lelép fizetés nélkül, a dohányzás ürügyén? - Ettől nem félünk, ilyen ezelőtt is volt, ezután is lesz - kapjuk a nyugodt választ.

Oké, ismét tovább állunk. Virág Benedek utca. Söröző. Nem dohányzik senki, pedig az ajtón tábla nem tiltja. A bejáratnál cigicsikkek utalnak a hamutálban arra, hogy a zárt térben nincs füstölgés.

Következő helyszín: kiskocsma. Még mindig tart a focimeccs. Két szurkolótáborra, és nem füstölgők és nem füstölgők táborára oszlik a vendégsereg. Fura helyzet. Valódi kocsmahangulat, mégsem lehet vágni a füstöt. Az ital mellé kérnénk a hamutálat, de nem kapunk. "Csak kint lehet rágyújtani" - jön a válasz.
Hát akkor kimegyünk, de csak a meccs végén.

Egyetlen szórakozóhelyet találtunk a városban, ahol a felszolgáló hosszú, de reménytelen küzdelem után megadta magát, az egyre részegebb vendégek nyomásának. A kocsma pedig visszanyerte régi formáját, újra úgy festett, ahogy szeretjük: a pálinka, sör és a cigi szagának szívet melengető kombinációja a füstös elegyben, ami nehézkesen rátelepszik a bútorokra és a ruhánkra.
 
Értjük a rendeletet, még ha egyet nem is értünk vele. De bárki bármit mond, hiányzik a füst a kocsmákból. És hiányzik a szaga a ruhákból is, amit másnaposan az ember rendszerint magától a lehető legmesszebbre eltartva egyensúlyoz a mosógépbe.