Takarékossági világnap: Húzzunk a nadrágszíjon!

A családi költségvetés szinte minden famíliában lejjebb szorítható, kivéve persze a legszegényebbeket. A legtöbb kassza ott csúszik el, hogy nem látjuk át pontosan, mire mennyit költünk. A környezetvédők azt tanácsolják, hogy vegyük elő újra azt a bizonyos háztartási füzetet, amibe bevezetjük, mekkora bevételekre lehet számítani és mik a kiadások. A hónap végén ebből szépen kiderül, melyek voltak a kevésbé fontos, elhagyható kiadások.

Szintén a környezetvédők figyelmeztetnek arra, hogy próbáljunk ellenállni a reklámoknak, és ne az döntsön egy termék beszerzésekor, hogy szép filmben, óriásplakáton ajánlották, hanem az, hogy megbízható, jó minőségű-e.

Ilyenkor, a nagy év végi ünnepek előtt különösen fontos a tudatos vásárlás: csak azt vegyük meg, amire igazán szükségünk van! Ne menjünk éhesen a szupermarketbe és vigyük magunkkal a beszerzési listát.

Sok pénzt takaríthatunk meg, ha megfelelően, átgondoltan közlekedünk. Ha muszáj autót használnunk, akkor tervezzük meg a családunk és a napi teendők pontos útvonalát, hogy ne autózzunk feleslegesen. A tömegközlekedés sokszor olcsóbb, még ha nem is olyan kényelmes.

Pénzt takaríthatunk meg, ha időt szánunk a különböző szolgáltatók által kínált lehetőségek összehasonlítására, s kiválthatunk egy drága telefon- vagy tévéelőfizetést.

Jelentős összeg folyhat el a háztartásból, ha nem megfelelő az elektromos berendezéseink állapota, pazarlóan bánunk a vízzel és az árammal. A sort lehetne még folytatni, de a lényeg az: érdemes havonta részletesen áttekintenünk a pénzügyeinket, és ahol lehet, reformokat bevezetni.

Ismert nemzetközi adatok szerint például az angol fiatalok előbb kezdenek el a nyugdíjukra takarékoskodni, mint az első önálló lakásukra. A nálunk szerencsésebb, gazdagabb országokban nem jellemző, hogy a fiatalok az első nagy beruházásukként hitelből vadonatúj autót vásárolnak maguknak, pedig több helyen a tömegközlekedés ezt akár indokolttá is tehetné.

Izbéki Gábor pénzügyi tanácsadó szerint már gyerekkorban fontos, hogy takarékosságra szoktassák a szülők az utódaikat. Jó, ha rendszeresen kapnak zsebpénzt már kicsi korukban, és teljesen maguk dönthetnek arról, hogy ezt  egyszerre elfagyizzák, vagy inkább takarékoskodnak valamire, amit  nagyon szeretnének megszerezni maguknak, esetleg arra törekednek, hogy mindig legyen valami kis tartalékuk, hiszen a szüleiktől is folyamatosan  ezt látták. 

A tanácsadó szerint igen fontos, hogy aki megteheti, az rendszeresen takarékoskodjon. Akár az önkéntes nyugdíjpénztárakba helyezzen el bizonyos összeget, ezt még most is adókedvezménnyel támogatják. Ugyanakkor érdemes aranyban is gondolkodni, mert a nemesfém ára az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett, néhány héttel ezelett pedig valósággal szárnyakat kapott. Kisebb összegekből is előteremthetjük a későbbi beruházásokra szükséges pénzt, illetve időskori kiadásainkra.


Októberben mindenhol  ünnepelnek

A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országa takarékpénztárainak küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék meg október utolsó munkanapján a takarékosság  világnapját. A Takarékbankok Világszervezetének (World Savings Banks Institute, WSBI)  célja a tagok képviselete a nemzetközi szervezeteknél, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió.

Három fiatal nőt kérdeztünk meg, szerintük érdemes takarékoskodni?

– Érdemes takarékoskodni, csak nagyon nehéz – mondja Selmeci Boglárka, aki lakásra gyűjt. Egyelőre főiskolás, biztos benne, hogy még hosszú ideig kell takarékoskodnia, igen lassan. gyűlik össze a pénz. Nem tartja kizártnak, hogy közben munkát vállaljon a cél mielőbbi elérése érdekében. Hitelt nem szeretne felvenni, de a diákszálló is pénzbe kerül. – Nem egyszerű a kevésbõl félre tenni – véli.

Molnár Eszter érettségi előtt áll, Budapesten szeretne tovább tanulni. Attól tart, hogy nem veszik fel kollégiumba, ezért már most arra gyűjt, hogy albérletet tudjon fizetni. –  Próbálok takarékoskodni, de aggódom, mi lesz, ha nem jutok be ahova szeretnék, valamelyik államilag támogatott fõiskolába.

Illésné Nagy Eszter két kisgyermeke jövőjére gyűjt. – A gyerekek 18 éves koráig havonta félre teszünk egy kis összeget. A kicsik most kettő és öt évesek, be kell osztanunk a férjem fizetését – mondja az édesanya, aki a kisebbik csemete három éves kora előtt nem szeretne munkába állni, úgy véli ezt követően, reményeik szerint, már könnyebb lesz egy kicsit az anyagi helyzetük.