Keressük a ritmust - Gondolatok az innovációról

Érdekes és izgalmas, ráadásul közérthető témákat boncolgat a Verancsics Akadémia Gondolatok az innovációról című előadás-sorozata. Legutóbbi vendégük dr. Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke, a Szegedi Tudományegyetem rektora volt, aki igencsak felcsigázta a hallgatóságot.

Az innováció klasszikus folyamatának alapja egy ötlet, ami egy kielégítetlen piaci igényt képvisel. Ezt hívják alap- vagy felfedező kutatásnak. Ezt követően megindul az alkalmazott kutatás-fejlesztés, ami a konkrét kidolgozás folyamata. Ha ez sikerre vezet, megindulhat az új termék termelése. Ez így önmagában húsz évet is igénybe vehet. A szövetség elnöke meglepetésre felvetette: ma tényleg ez lehet-e az alapvető modell? Egyre inkább úgy tűnik: nem.

Egy fiatalon elhunyt amerikai innovációkutatót, Donald Stokest hozta fel példaként, aki szerint nem egy vonal mentén kell gondolkodni, ezért megalkotta az innováció kétdimenziós modelljét. A függőleges tengelyre felvette a világ megértésének igényét, a vízszintesre pedig a társadalmi probléma megoldását. Az innovációs tevékenység fajtája attól függ, e modell szerint melyik komponens meghatározó.

Hogyan keletkezik az innováció? Majd a professzorok megmondják az iparnak, hogy mire lesz kereslet? Ezt a kényelmes utat el kell felejteni! - nyomatékosított. Ha egy vállalat végez kutatást, akkor értelemszerű, hogy ezt a saját maga számára csinálta, ennek eredményét saját maga élvezi. Ha viszont máshol keletkezik az eredmény - például egyetemen, kutatóintézetekben -, azt is hasznosítani kell, aminek kétféle módja van.

Az egyik a szerződéses kutatás, amikor a kutatóhely azt a munkát végzi el, amit az ipari partner kért tőle. E téren fel kell vennünk a ritmust. Míg korábban a multinacionális cégek átküldték a terveket, a szerszámokat a partnernek, hogy ezt és ezt gyártsák le pontosan és a lehető legalacsonyabb áron, addig ma már egyre inkább a problémát határozzák meg a beszállítóik számára. A feladatot pedig nekik önállóan kell megoldaniuk! Nos, erre nem igazán vagyunk felkészülve, kevés a mérnök, a kutató. Ez persze a nehezebb feladat, de mindenképpen jövedelmezőbb. Aki megrendelte a kutatást, az azt is tudja, annak eredményét miként fogja hasznosítani.

A másik út ennél is rögösebb, ez esetben a kutatás gyakorlati hasznosítására spin-off céget alapít a kutató. A hazai egyetemeken erre egyre több példa van.

Dr. Szabó Gábor részletesen szólt a hazai innovációs teljesítmény új nemzetközi indikátorairól: sok mutató van, amiben kifejezetten jók az eredményeink; azonban a kis- és középvállalkozásokat érintő innovációs indikátorok tekintetében gyengék vagyunk. Nem a világpiacot kell meghódítanunk, hanem a rész- és réspiacokra kellene betörni.

Dr. Szabó Gábor mondandóját fogalommeghatározással kezdte: mi is valójában az innováció? Van, aki az új, az újdonság szinonimájaként használja. A hagyományos definíció szerint az innováció mindig valami új létrehozását jelenti, legyen szó szakmai fejlesztésről, újításról, egy ötlet megvalósulásáról. Dr. Szabó Gábor értelmezése szerint is az innovációban valóban kell lenni valami újnak, de a célja megvalósult, közvetett vagy közvetlen gazdasági előnyt jelent. Az innováció a gazdasági élet egyik alapvető fogalma, csak akkor lehet sikeres, ha a fogyasztók az innováció eredményét a piacon elfogadják, erre rendszeres kereslet jelentkezik.