Állattartók és az új földbérletek

Gőgös Zoltán országgyűlési képviselő, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke többször is foglalkozott a témával, kérdéseket tett fel a szakminiszternek, az illetékes államtitkárnak, és szót emelt, amikor olyan eset jutott tudomására, melyben igazságtalannak tűnő ítélet született. Például Nagyesztergáron működik egy szarvasmarhatelep, mely az utóbbi húsz évben talpon maradt, állami támogatással fejlődni is tudott, tucatnyi embert alkalmazott, most pedig föld nélkül maradt, és lehet, hogy lehúzhatja a rolót. A földterületét olyan ember nyerte el, akinek úgy tűnik, valóban van lakcíme a településen vagy harminc kilométeres körzetében, de gazdaként inkább a hovatartozása ismert. Állítólag állatokat akar tartani ezen a területen. A szakpolitikus kifogásolta, hogy az állami pályázatokon nem vizsgálják, van-e az üzleti tervben forrás az állatok vásárlására.

Szeremley Huba, aki szőlőültetvényeket, borászati üzemeket működtet és állatokat is tart, az ország elhagyásán gondolkodik.  Indult a pályázaton, melyet  a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet a családi gazdaságok kialakítására és megerősítésére írt ki, és  Kislődön elnyert  egy huszonkét   hektáros legelőt és egy hatvankilenc hektáros szántót húsz évre. Csakhogy ő Badacsonyhoz kötődik. Eddig ott mintegy ötszáz-hatszáz  hektáron gazdálkodott és tartotta a százötven  szürkemarhából álló gulyát és a  több száz mangalicából álló kondát. Úgy látja, hogy Badacsony  környékén olyanok nyertek a földhasznosítási pályázaton, akik köszönő viszonyban sincsenek a földdel. 

Az állami földterületekre a nyertesek egy része, akik korábban nem folytattak semmiféle mezőgazdasági tevékenységet, azért pályázott, mert elég jelentős  területalapú támogatást kap - véli Gőgös Zoltán.  Kiszámította, hogy egy minimális művelés mellett harminc-ötvenezer forintos jövedelem maradhat csak a támogatásból, ez ötven  hektárnál elég tisztességes forrás. 

A politikus nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy a mezőgazdasági termelőknek szövetkezniük kellene, mert így tudnának csak tárgyalni a nagy kereskedelmi láncokkal. Az összefogásnak előnye, hogy közösen szerezhetnék be az alapanyagokat és az egyéb szükséges terméket, és közösen végeznék el a csomagolást, a feldolgozást, az értékesítést. Az utóbbi néhány évben azonban nálunk csak a szociális szövetkezeteket nézték jó szemmel, és a termelői, értékesítői szövetkezetek közül pedig sok csődbe jutott. Ennek meg a magyar szerződéses fegyelem a fő oka, mert a tagok, ha jó áron tudták eladni a terményüket, akkor máshoz vitték, ha nem,  maradt a szövetkezet. Igen ám, de akkor a közösségnek is kisebb volt a nyeresége.

Bár a földbérleteknek kimondott célja az állattartók helyzetnének a javítása, Gőgös Zoltán szerint ezt nem szolgálják. Mégpedig azért, mert az üzleti tervbe bárki beírhatja, hogy mennyi állatot akar tartani, de azt nem kérdik, hogy azt honnan szerzi be és mit csinál a hasznaival. Ezenkívül, ha a mezőgazdaságtól várjuk a szakképzetlen emberek foglalkoztatását, akkor a nagyobb üzemeket kell támogatni, melyek  a gazdaság többi szereplőjéhez hasonlóan adóznak és viszonylag sok embert foglalkoztatnak. A családi gazdaságok inkább önfoglalkoztatók.