IQ vagy EQ? - Érzelmi intelligencia a munkahelyen

Mikor mondjuk valakire, hogy intelligens? A magas intelligencia egyenlő-e a szakmailag kiváló, lojális munkavállalóval? Hogyan mérik ezt a munkahelyi felvételik során? Kérdések, amelyek mindenkiben felmerülnek, ha állásinterjúra készül. A témában Egyed Ildikót, az AurumRecruitment kiválasztásért felelős vezető tanácsadóját kérdeztük.

A szakember elmondta, az intelligencia nem más, mint azon képességeink összessége, melyek segítségével, változó körülmények közt is képesek vagyunk elérni céljainkat, megoldani problémáinkat, meghozni döntéseinket. Hogy ezt ki milyen hatékonyan, gyorsan és pontosan teszi, abban természetesen nagyon eltérőek vagyunk.

Fontos különbséget tennünk azonban az értelmi-, és érzelmi intelligencia közt. Míg az IQ (intelligencia hányados) egy adott embercsoport átlagértékéhez viszonyított értelmi képességet jelent, addig az EQ (érzelmi hányados)  azt mutatja meg, mennyire vagyunk képesek magunk és mások érzéseit felismerni, önmagunkat motiválni, az érzelmeinkkel magunkban és emberi viszonylatainkban megfelelően bánni.

Jobb esetben a felvételi interjúk során mindkét területet különféle tesztekkel mérik, bár jellemzően az IQ elsőbbséget élvez.

Előfordulhat, hogy valakinek magas az IQ-ja, ugyanakkor alacsony az EQ-ja? – kérdeztük. Természetesen igen, volt a válasz. Egy jó problémamegoldó, gyors helyzetfelismerő, logikus gondolkodású szakember nem biztos, hogy kellően empatikus, és jól tudja fogadni és kezelni a környezetéből érkező érzelmi jelzéseket, kommunikációs üzeneteket. Vagyis csupán a magas IQ nem garancia arra, hogy a munkavállaló hosszútávon megállja helyét adott cégnél. Egy magas EQ-val rendelkező ember alapvetően érzékeny mások problémáira, nyíltan kommunikál, elfogadó, képes fékezni indulatait, kiegyensúlyozott és kezdeményező, egy igazi csapatjátékos, aki tudja, hogy szoros kapcsolat van aközött, amit érez, gondol és cselekszik.

Ahol emberekkel dolgozunk együtt, ezekben a munkakörben fontos az érzelmi intelligencia megléte. Azonban vannak olyan beosztások, ahol még inkább előtérbe kerül, mint például vezetői pozíciókban, humán és ügyfeles munkakörökben, betegápolásban, tanári pályán.

Egy állásinterjú során nagyon sok mindenben megnyilvánul meg a jelentkező EQ szintje, például abban, hogy tart-e szemkontaktust a jelölttel, előítéletek nélkül, nyíltan és őszintén kommunikál-e vele, mosolyog-e, hogyan reagál a számára negatív információkra, mennyire mutatja ki érdeklődését az interjúalany iránt, oldja-e a feszült hangulatot, és még sorolhatnánk. Ha valaki mindebben gyengének érzi magát, ne keseredjen, az EQ az önismereten alapuló tréningekkel fejleszthető. A magas EQ alapja ugyanis, hogy ismerjük, tiszteljük, szeressük önmagunkat, bízzunk képességeinkben, mert csak ennek birtokában leszünk képesek a mások iránti őszinte tiszteletre, önzetlen elfogadásra és bizalomra.

Egy új munkatárs személyisége nagyban befolyásolja a beválás sikerességét, ezért nem elkerülendő az érzelmi intelligencia fontossága a kiválasztásban. Ennek gyakorlati igazolására készítettek egy kérdőívet, amelyben azt vizsgálták, milyen tényezők lehetnek hatással az interjú kimenetelére. Ilyen lehet például a bizalmat keltő légkör, a hangulati tényezők. A felmérés szerint az álláskeresők 64 százaléka tárgyilagosnak, 36 százaléka barátságosnak, 33 százaléka pedig közvetlennek ítélte meg az interjúztatót. A másik oldal, a személyügyesek 60 százaléka barátságosnak, 55 százalékuk empatikusnak, 40 százalékuk közvetlennek látja magát. Amiben közös a nevező: a személyügyes viselkedése mindkét fél szerint jelentősen befolyásolja az állásinterjú végkimenetelét, ezért aztán figyelni kell az érzelmi intelligencia tudatos megnyilvánulására, hiszen ha a vállalat fejlett EQ-val rendelkező személyügyi munkatársakkal dolgozik, sokkal magasabb beválási mutatók és összetartóbb szervezet kovácsolható.