Fuchs Fülöp: „Háromszáz év emlékkel élek”

Az okmányokból, dokumentumokból, képekből álló rendkívül gazdag anyagból emlékszobát rendeztek be balatonarácsi otthonukban. Fülöp rendszeresen szervezett családfa-összejöveteleket, amelyekről televíziós csatornák is tudósítottak, publikált hazai és külföldi szaklapokban. A fiatalokat meghazudtoló tempójú és kőkemény sorsú, 91 éves férfi mopeddel intézi a tennivalókat.

- Életemet mindig is a hit és az értékrend, így a dohányzás- és alkoholmentes életvitel, a rendszeres mozgás, a helyes táplálkozás, a balatoni környezet, a tiszta levegő és a kompromisszumkészség, illetve a család és a munkám iránti elkötelezettség jellemezte. Mindebben mindig is meghatározó volt, hogy feleségem, Gabriella hetven esztendeje mellettem áll jóban és rosszban – kínál hellyel jókedvvel, hihetetlen vitalitással a 91 éves Fuchs Fülöp, közben nagy szeretettel alakít helyet maga mellett párjának is.

– Hogy miért kutattuk családfánkat? Elődeink tisztelete miatt, meg aztán mindig is érdekelt a sorsuk, és nem akartuk, hogy kárba vesszen annyi fontos történet. Életük, illetve az én kilencven esztendőm is átölel egy korszakot, felidézi a történelmet, valóságos korrajz egyben. Nagyon sok minden történt velünk, sokféle eseményen mentünk keresztül, de az élni akarás, a szorgalom, a helytállás mindig segített leküzdeni a nehézségeket – szögezi le hirtelen szomorúsággal, fájdalommal arcán, és azonnal hozzáteszi, fiukat, Gábort – akivel együtt berendezték az emlékszobát, és aki mindig is elkötelezettje volt a családkutatásnak – sajnos néhány éve egy betegség miatt elveszítették.

Az Emlékirataim és az ehhez kapcsolódó dokumentumok című kiadványban Fülöp egyebek mellett felidézi a Baranya megyei Olaszfaluban töltött gyermekkorát, így azt, amikor a megáradt patakba esett, ahol eszméletlen állapotban mentették ki az utolsó pillanatban, aztán futballozás közben egy térdsérülés miatt amputálni kellett egyik lábát, de ez nem akadályozta meg a sportban, mankóra támaszkodva korcsolyázott. – Igaz, egy kéthetes kezelés akkoriban egy tehén árába került – fogalmaz.

Az emlékiratokban arról is lehet olvasni, hogyan sorozták be, majd vagonírozták és vitték el édesapját és testvéreit a frontra, édesapja több évet töltött Szibériában. Kiderült az is, hogyan foglalták el falujukat, és fosztották ki az embereket. Ahogy fogalmaz, diákos éveiben, 1943-1944 ben a szülőfaluja templomában helyettesítette a fronton szolgáló kántort. A magyarországi németek Németországba való telepítése családját is érintette, de ők egy véletlen folytán az utolsó pillanatban mégis maradhattak.

A kiadványban külön taglalja egyebek mellett a kommunizmust, az ’56-os eseményeket, kulák származása miatt munkahelyi nehézségeit: akkoriban Budapesten élt, főkönyvelői állásából felmentették, és könyvelőként dolgozhatott tovább. Külön részletezi a népi szervezetek, bizottságok létrejöttét, élelmiszereknél a jegyrendszert, az egyházellenes politikát és a koncepciós pereket, illetve Nagy Imre korát.

A 91 esztendős Fülöp büszkén mutatja a Fuchs családfa című kiadványát is, amelyben – ahogy mondja – mindig is foglalkoztatták a magyarországi németek betelepítésének körülményei a 18. században. Ennek kapcsán érdekelte őseinek családtörténete, sorsa. Kíváncsi volt arra, hogy ki azok, akik különféle okok miatt elhagyták hazájukat.

– Hálás vagyok Istennek azért, hogy magas életkoromban még lejegyezhettem emlékirataimat azzal a szándékkal, hogy az anyag sok ember ismeretét, látókörét bővítse. Az külön nagyon jó érzéssel tölt el, hogy mögöttem háromszáz év emlékkel élhetek – érvel. Hozzáfűzi, mi mást lehet a jövő generációjának örökül hagyni, mint azt, hogy a reményt soha nem szabad feladni. Tegyük a dolgunkat kitartó szorgalommal, szakértelemmel, helytállással az élet minden területén, hittel és bizakodással tekintsünk a jövőbe! – szögezi le határozottan, aztán bepattan új mopedautójába, hogy azzal menjen le a hegyről az üzletbe. A másikkal ugyanis, ami letakarva áll az udvaron, műszaki okok miatt nemrég felborult, de ő szerencsére sérülés nélkül megúszta.

Nemrég még tagja volt a templomi énekkarnak is, meg gazdasági vezetője a mozgáskorlátozottak egyesületének, de ezekre már – ahogy mondja – nincs ideje.

- Sosem lehet tudni, még mire bukkanok a családfát illetően, amit aztán fel kell dolgozni – utal további terveire.