A régmúlt idők etikettje volt az idei vetélkedő témája Ajkán

Az idei Tudni illik, hogy mi illik címet viselő vetélkedő feladatai a régi idők illemtana köré épültek. Az Oszlánszky Zsolt író, műfordító, angoltanár, protokollszakértő vezette versenyben csupa olyasmire keresték a választ a fiatalok, amire ma sok esetben azt mondják, hogy á, ugyan, ennek mi a jelentősége és értelme, és kit érdekel mindez egyáltalán… Ó, bezzeg az én időmben…

Nem szeretjük ezt hallani, és miket nem gondolunk közben! Vagy gondoltunk. Vagy fogunk. Mielőtt észbe kapnánk, mi is fogunk ilyeneket mondani. Pedig az, hogy mit illik, illene és illett, nem változik olyan nagyon gyorsan. Természetesen vannak olyan dolgok is, amelyekre ma már úgy csodálkozik rá az ember, hogy ó, te jó ég, hát ez? Mert vajon tudjuk-e, hogy miért lapogatta, vagyis veregette egymás hátát két ember régen? Nem, nem a barátság és a bizalom, sokkal inkább a bizalmatlanság jegyében, hogy lássák, akad-e még a másiknál elrejtve fegyver. Az etikett ugyanis nem mindig a csipkés gallért és az ezüst halkést jelentette, hanem nagyon is gyakorlatias dolgokat. Olyanokat, amiket néha ma is jó lenne tudni.

Tapasztalat igazolja, hogy számtalan helyzetben, amikor az illemtan szóba kerül, protokoll­-eseményeket vagy hivatalos okiratokat, leveleket látnak maguk előtt az emberek, pedig egy hétköznapi pizzaevésnek vagy egy randevúnak, de még egy SMS megírásának is megvannak a maga szabályai. Hétköznapi tevékenységünket áthatja viselkedésünk, ezért fontos tisztában lenni azzal, hogy mi illik, hogy a megfelelő módon reagáljunk és kommunikáljunk egy-egy szituációban.

Hetekkel korábban mindenki tudta már, mi lesz a vetélkedő központi témája, így, ha akartak, utána is olvashattak a neten ennek-annak a diákok. Ami bizony jól is jött, mert akadtak érdekes feladatok. A vetélkedőn volt kvíz, melyben többek között arra keresték a választ, vajon ki kit enged előre az ajtóban, és régen volt ugyan, de vajon igaz volt-e, hogy a vörös színű öltözetet csak az uralkodók viselhették. Mi több, olyan feladvány is akadt, ahol mobiltelefon és az internet segítségével kerestek választ egy-egy kérdésre. Vajon miért emeltek kalapot egykor, és honnan eredt a szokás? S aztán jött a szerencsekerék, ahol már összegyűjtött pontjaikkal licitáltak kérdésekre a versenyzők, míg csak ki nem alakult a csapatok közötti végső sorrend.

Idén is gördülékenyen folyt a vetélkedő. Az eseményen jó hangulatban, összesen tizenhét csapat mérte össze tudását. A szórakoztató másfél órás versengés után izgatottan várták a diákok az ítészek döntését. A győzelmet az Ajkai Szakképző Bercsényi tagintézményének három diákja – Rosta Dávid, Horváth Barnabás és Kaszás Barnabás – érdemelte ki. A második és harmadik helyen a Bródy Imre Gimnázium csapata – Turbán Márton, Kamondi Sámuel, Szabó Joachim, Kovács Gergő, Ludvai Bence, Pákozdi Lili – végzett.