Irány a mozi: Super Dark Times

A Super Dark Times is ebbe a kategóriába esik, noha egy jóval keményebb, felnőttesebb sztorival állunk szemben.

Zach (Owen Campbell) és Josh (Charlie Tahan) a legjobb barátok, élik az életüket, mint az átlagos tinik. Csajokról ábrándoznak, felelőtlen dolgokat tesznek, próbálják élvezni a szabadságot. Egy nap azonban tragédia történik, ami mindkettejük életét megváltoztatja, más-más módon.

A cselekmény első fele ismerkedéssel telik. Zach, Josh és pár barátja mindennapjaiba nyerünk betekintést, ami szükséges, mégsem kapott el a hangulata. Minden mondatban káromkodnak, Zachen kívül mindenki antipatikus, hiányzott a stílus ahhoz, hogy berántson ez a világ. Szűk félóra elteltével megtörténik a fordulat, vagyis inkább konfliktus, ami felbolygatja a hétköznapokat. Mindenki máshogy kezeli a tragédiát, van, aki tagadásba burkolózik, más ki akarja adni magából a titkokat. Tetszett ez a változatosság, nem lehet sejteni, hova fog kilyukadni a film. Arra persze számítani lehet, hogy a fiatalkori traumák hatását vizsgálja, szemlélteti, de messze nem abban az aspektusban, ahogy azt megszokhattuk.

A Super Dark Times legnagyobb erénye egyértelműen a hangulata. Kevin Phillips rendező fantasztikusan képes atmoszférát teremteni, helyenként hátborzongató, máskor könnyed, remekül megtalálva a kontrasztot. Azt azonban lehet érezni, hogy ez az első rendezése, ugyanis helyenként suta dolgokat csinál. Ahogy sejtet és folyamatosan fokozza a feszültséget, tanítani való. Ellenben a karakterek egyes döntései következetlenek.

Zach folyamatos bénázása álmai nőjével, aki ráadásul még vonzódik is hozzá, frusztráló. Érthető, hogy a traumát fel kell dolgozni, de ez elég furcsán vette ki magát a második, harmadik alkalom után. Hiányzott a sérelmek feldolgozásának pszichológiai mélysége, s noha Zachnél még elfogadhatóan ábrázolja, Joshnál egyáltalán nem, holott szükség lett volna rá. Érthető, hogy Phillips nem rá akart koncentrálni, de hiányzott, hogy belelássunk a másik srác fejébe, a miértekbe. Az utolsó zavaró pont a zárás. Egy olyan karakter szemszögét képviseli, aki eddig mellékalak volt. Érthetetlen, miért pont vele zárul a film és miért így.

A hibái ellenére a Super Dark Times jó film, ajánlható a misztikusabb thrillerek kedvelőinek. A feszült, helyenként kifejezetten nyomasztó atmoszféra szuperül működik, az utolsó harmadban pedig még azt is eléri Phillips, hogy sokkoljon. Nem feltétlenül úgy lépi meg, ahogy a legnagyobbat üthette volna, de így is sikerül adnia egy masszív gyomrost a nézőnek. Bosszantó, hogy egy leheletnyit komplexebb forgatókönyvvel és érettebb rendezéssel új klasszikust ünnepelhetnénk, de nincs okunk szomorkodni, a végeredmény így is érdekes, egyedi és hangulatos thriller lett, amiből több kéne a mozikba.