Erről írt a Veszprémi Népújság 1956. október 23. és 27. között

Az 1956-os forradalom évfordulójának emlékére kerestük elő a Veszprémi Napló elődjének a Veszprémi Népújság korabeli számait.

Az újság – ahogy az ország összes sajtóorgánuma – ebben az időszakban a párt irányítása alatt működött, azonban a forradalom előtt már kisebb repedések jelentkeztek a jól felépített gépezeten, előkészítve az utat, a mindössze pár napig tartó szabad sajtó számára.

Utólag visszanézve a forradalom közeledtére már voltak előjelek. Az október 23-ai újságban – melynek 22-én, vagyis a megmozdulások előtt volt a lapzártája – vezérhírként még a Magyar Dolgozók Központi vezetőségének jugoszláviai kiküldetéséről értekezik, viszont alatta már a veszprémi egyetemisták nagygyűléséréről adtak hírt.

Ebből megtudhattuk, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a fiatalok azzal a céllal gyűltek össze, hogy eldöntsék továbbra is a DISZ-hez (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – a szerk.) akarnak e tartozni vagy megalakítják az egyetemi ifjúság új szervezetét valamint, hogy megvitassák az egyetemi és országos jellegű követelésekkel foglalkozó huszonkét pontból álló javaslatukat. A hallgatók és a város tudományos dolgozói zsúfolásig megtöltötték a Petőfi Színház épületét. A nagygyűlésen résztvevő több száz diák két szavazat ellenében amellett döntött, hogy megalakítják a MEFESZ-t, amely a marxizmus-leninizmus alapján állva, elismeri a párt vezetését és együtt akar működni a dolgozó fiatalak szervezeteivel.

Arról, hogy Budapesten is készülődik valami, pusztán egy néhány soros rövidhírből tudhattak a korabeli olvasók. Akkor még nem sejtették, hogy az egyetemek és a főiskolák által szervezett felvonulás – melyet a Petőfi Kör vezetősége is támogatott – a forradalom kitörésének gyújtólángja lesz.

Munkások, elvtársak, dolgozók!

Október 24-én már nem titkolhatták senki elől, hogy valami történik az országban. A sajtó képviselői felé ugyanakkor egyértelmű elvárás volt a párt vezetőségtől, hogy a forradalmat negatív színezetben tárja az előfizető elé. Ennek ékes példája, a Veszprém megyei Tanács kiáltványa, ami az újság címoldalán jelent meg, „Veszprém megye dolgozói! Elvtársak!” címmel. A budapesti folyamatokat a demokratizálási folyamat elleni fasiszta, ellenséges támadásnak titulálja, melyet a megye dolgozói természetesen egyöntetűen ítélnek el. Beszámol arról, hogy elkezdték az üzemek fegyveres védelmének megszervezését, valamint – bizonyítva a rendszer iránti hűséget – a Herendi bánya 134,2, a várpalotai kőfejtés pedig 112,4 százalékra teljesítette az aznapi tervet.

Október 25-én azonban már az újság szerkesztőségében is történik valami, ugyanis másnap megjelentetnek kettő, a forradalmat egészen más színben leíró verset. Az egyik „Üzenet Budapestről” címmel, amely arra kéri a magyar vidéki embereket, hogy álljanak ki Nagy Imréék mellett. A másik „Veszprém válaszol (Budapesti ifjúságnak)” már egészen más hangot üt meg, mint az előző napi cikkek.

Már nem támadják a budapesti ifjúságot, hanem egyenesen hősnek kiáltják ki. Ami egy nappal később érkezik, arra pedig végképp nem számítottak a lap olvasói.

Különkiadás

Október 26-án különkiadással jelentkezik az újság, melynek címoldalán a Veszprémi Vegyipari Egyetem Tanácsának és ifjúságának kiáltványa szól a város dolgozó népéhez. Ebben összegzik, hogy az előző napi tüntetés elérte politikai célját és kérik, hogy a nép térjen vissza a munkahelyére, az üzemekbe, vállalatokba és hivatalokba.

Kérik, hogy válasszanak vállalatokként 2-3 főt, akik a bizalmukat élvezik s küldjék el aznap az egyetem által védett területre. Közülük választják ki azon delegáció tagjait amely a Minisztertanács elnökéhez és a Központi Vezetőség első titkárához utazik, hogy kifejtsék nekik a város lakosságának álláspontjait. A kiáltványt Fürdei Zoltán az Egyetem MEFESZ Szervezete nevében és Dr. Nemecz Ernő a Veszprémi Vegyipari Egyetem Tanácsának Nevében írta alá.

Eközben a gyárakban

Várvölgyi László újságíró a Tapolcai Téglagyárba próbálta megtudakolni, hogy mit gondolnak a forradalmi eseményekről a megye munkásai. A riportalanyok azonban meglehetősen bizalmatlanok voltak, nehezen nyílnak meg a sajtó képviselőjének. Tudósítónk ezen nem is csodálkozott, meg is jegyezte, hogy mindez érthető, hiszen az emberek évekig hiába mondták el a véleményüket, gyakran meg se hallották vagy baj lett belőle. Ezért most megvárják, hogyan alakulnak a dolgok.

Végül néhány munkás megnyílik és elmondják, hogy a forradalmárok követelései az ő követeléseik is, a fegyveres eseményeket pedig elítélik.

Megalakult a Megyei Forradalmi Tanács

Az október 27-ei újság már alapjaiban is eltér a korábbi számoktól. A címoldalon büszkén hirdetik, hogy „Éljen a független, demokratikus Magyarország!”.

A két vezér cikk is erről árulkodik, melyekben arról számolnak be, hogy szabaddá vált a Veszprém megyei Népújság és megalakult a megyei Forradalmi Tanács. Ebben találkozhatunk először a forradalom helyi mártírjának nevével dr. Brusznyai Árpádéval, aki a forradalmi tanács tagjaként társaival együtt megfogalmazta a megye lakosságának követeléseit:

A budapesti harcok azonnali tűzszünet meghirdetésével fejeződjenek be.

Általános amnesztiát, a statáriális rendelet azonnali visszavonását követeljük.

Követeljük a szovjet csapatok azonnali visszavonását és azonnal kezdjék meg az ország területéről való kivonását.

Követeljük, hogy a fenti pontokkal Nagy Imre elvtárs, mint elfogadott követelést mondja be még a mai nap folyamán a rádióban.

Álláspontunk határozottságának alátámasztására felhívjuk a megye területén lévő üzemek munkásait, kezdjük meg az általános sztrájkot, az élelmiszeripari, egészségügyi szolgálat, a közüzemek és a közlekedési vállaltok kivételével.

A jelenlegi súlyos helyzetre való tekintettel megalkotjuk Veszprém megye és város Nemzeti Forradalmi Tanácsát. A Nemzeti Forradalmi Tanács gondoskodjék a város biztonságának, a közrendnek és az ellátásnak biztosításáról.