Városból jött farmerek a Bakony szívében

Miközben Viktorral és Évával, valamint két gyermekükkel, a nyolcéves Virággal és a kétéves Vilmossal elindulok a ház mögött elterülő mezőn át a távolban legelésző kecskékhez, megismerem a szülők különös életútját. A 43 éves Éva, aki virágkötő és bőrdíszműves szeretett volna lenni, végül pszichológiát tanult az egyetemen. Cseppent sem bánja, hogy nem a jól keresők között találta meg helyét a világban, ugyanis kisgyerekkora óta lovak között érzi a legjobban magát. Ugyanakkor mindig szerette a kétkezi munkát.

Párja, a vele egykorú Viktor műszerészként fejezte be a középiskolai tanulmányait, majd az apja mellett elsajátította a víz-, gáz- és központifűtés- szerelést. Bátyjától az asztalosmesterség fogásait leste el. Mindketten rajonganak a természetért: Viktor gyakran túrázott a Bakonyban, Éva annak idején kerékpáron fedezte fel ezt a csodálatos vidéket.

Amikor tíz évvel ezelőtt megismerkedtek a galgahévízi ökofalu életével, tudták, hogy ez az ő igazi életformájuk, ezért is vásároltak telket a településen. Éva az állatokat gondozta, és párjával Budapestre járt az egyik ökopiacra. Mindemellett Viktor az ökofalu építkezésein dolgozott. Egy év elteltével, amikor már beleláttak a falu működésébe, mélységesen csalódottak lettek. Mivel ezzel kapcsolatban nemtetszésüknek adtak hangot, kitették őket a szolgálati lakásból.

Hatvanba költöztek két lovukkal, a természetes gazdálkodásról nem mondtak le. Ez idő alatt a családanya elvégezte a gödöllői Szent István Egyetemen az ökogazdálkodási és turisztikai szakértő képzést, majd a záródolgozatából kiindulva megalapította a Természetes Élet és Gyereknevelés (TÉGY) Alapítványt. Ekkor már az interneten azt keresték, hogy hol folytathatják addigi életüket. Végül hat évvel ezelőtt érkezett Lókútra a család két lovával, Selymessel és Tökivel. Vettek két kisebb házat egymás mellett, s béreltek legelőt. Ma közel 18 hektáron gazdálkodnak: legeltetnek, növényt termesztenek az állatoknak, amelyekből van elég… Húsz kecskéjük, hat lovuk, három szarvasmarhájuk, valamint csüngőhasú malacaik, tyúkjaik is vannak. A róluk való gondoskodás mellett persze ott van a veteményes, a gyümölcsös – nem unatkozik a család. Segítőjük a 21 éves Máté, aki a család másik házában lakik.

– Napi átlagban három és fél liter tejet adnak a kecskéink, amiből sajtot, túrót is készítünk – mondja Éva, miközben a Kicsike névre hallgató négylábút feji meglehetősen gyakorlott mozdulatokkal. – Tavaly az egyik marha húsából 80 kilogramm kolbászt készítettünk. Önellátásra törekszünk, piacra még nem viszünk semmit. Ennél több állattal már nem tudunk foglalkozni, de ha csatlakoznának hozzánk újabb családok, többet is ki lehetne hozni a gazdaságból. Arra gondolni sem merünk, hogy a 46 éves traktorunkat újabbra cseréljük. Azt tervezzük, hogy az egyik házban kialakítunk két szobát, a falusi turizmus jegyében hasznosítunk.

A természet iránti szeretetüket másba is bele kívánják oltani, ezért öt évvel ezelőtt elvállalták az élőfalu-hálózat soron következő téli találkozójának megszervezését. Az elmúlt években többször szerveztek Lókútra ökogazdálkodási tanfolyamot.

A saját életükből kiindulva szeretnék a gyerekeknek feltárni a természet gazdagságát, megszerettetni velük az állatokat. A természetes gyermekgondozás népszerűsítése érdekében szervezték meg a BaBakony elnevezésű, leendő és kisgyerekes szülőknek szóló ismeretterjesztő programot egy alapítvánnyal és a zirci múzeummal. Kapcsolatot tartanak a gyermekvédelemmel: sok állami nevelésben részesülő, lakásotthonos fiatal ismerkedett meg a család farmjának mindennapi életével. Az elmúlt fél évben százhúsz ösküi diák kereste fel őket. Ha már a tanulók kerültek szóba: Éva elárulta, egyike azoknak, aki szeretné visszaállítani az iskolát a községben.

Amikor visszasétálunk a házba, azt kérdezem Viktortól, hiányzik-e neki a város, az utazás.

– Annak idején sokat jártunk színházba, több külföldi országban megfordultunk, amíg nem született meg Virág. Innen a teraszról hallom a szarvasok bőgését, nagyokat sétálok ezen a szép vidéken. Mi valójában egész évben nyaralunk.