Veszprém megye a forradalmi események sodrásában

A budapesti eseményekkel egyidejűleg az ország nagyobb városaiban és kisebb településein is tüntetéseket, népgyűléseket tartottak. Az országban sok helyen elzavarták a korábbi vezetőket, ledöntötték a szovjet emlékműveket, leverték a vörös csillagokat.

1956. október 23-án délután háromkor a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatói nagygyűlést tartottak a Petőfi Színházban. A gyűlésen részt vettek a soproni és a miskolci egyetemek küldöttei is. A gyűlésen megjelent több száz hallgató két ellenszavazattal szemben amellett döntött, hogy a veszprémi egyetemen is megalakítják a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, a Mefeszt, és ezzel egy időben húszpontos felhívást fogadtak el. A Mefesz vezetőségébe a következő hallgatók kerültek: Füredi Zoltán, Pálinkás Keresztély, Mekl József, Jedlovszky Pál, Szűcs István, Bíró Sándor.

1956. október 24-én a budapesti harcok hírére egy elégedetlenkedő csoport gyűlt össze Veszprémben, az egyetem épülete előtt azzal a szándékkal, hogy az egyetemisták menjenek velük tüntetni a kommunista rendszer ellen. A tüntetni szándékozókat Benedek Pál tanszékvezetőnek és Földesi István századosnak sikerült megnyugtatnia és hazatérésre bírnia.

Október 25.

Veszprémben „nagy tüntetés volt”, amely a város lakóit végleg a forradalom mellé állította. A különböző irányokból érkező tüntetők az egyetem előtt találkoztak össze, innen a 48-as emlékműhöz vonultak, majd visszamentek a városi tanács épülete elé, a felvonulók egy része a tűztoronyhoz ment, de zömük a Dózsa György út–viadukt–Dózsaváros–Jókai utca útvonalon keresztül tért vissza a város központjába.

Várpalotán a 16 órakor kezdődő tüntetés résztvevői ledöntötték a szovjet emlékművet, a középületekről eltávolították a vörös csillagokat. A tüntetők a pártbizottság elé vonultak, ahol egy fegyverét használó tisztet megvertek. A felkelők lefegyverezték a rendőröket, majd megtámadták a városon áthaladó szovjet katonai konvojt. Az összecsapásban 14 szovjet katona és egy felkelő vesztette életét.

Devecserben ledöntötték a szovjet emlékművet. A helyi pártbizottság egyik munkatársa fegyverével két embert megsebesített, amit a tömeg megtorolt.

Október 26.

Tapolcán magyar katonák lelőtték a munkáját végző Tóth Istvánt, a helyi 27-es számú Aköv-vállalat egyik sofőrjét (más források szerint Tóth Istvánt október 25-én este lőtték le), ami miatt Tapolcán forradalmi tüntetés kezdődött. Ledöntötték a szovjet emlékművet, a középületekről leverték a vörös csillagokat.

Megalakult a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács. Tagjai: Arnhoffer István, Bíró Sándor, Brusznyai Árpád, Héthelyi Ferenc, Horváth József, Horváth Tibor, Jenő László, Jónás Oszkár, Kerbolt Kornél, Kis-Gál Imre, Lóránd Imre, Markotics Lajos, Mészáros Sándor, Mohos Gábor, Nagy Béla, Pál Ferenc, Rózsás József, Sánta Károly, Snechta Péter, Straub Gyula, Szűcs István. A tanács elnökének Lóránd Imrét választották meg. A forradalmi tanács megalakulásával megszűnt a megyei, járási elnökök, elnökhelyettesek, titkárok és a végrehajtó bizottságok jogköre.

8 óra 30 perc táján újra gyülekezni kezdtek a veszprémi tüntetők. A felvonuláson részt vevők száma 10 ezer főre tehető. A tüntetők itt már forradalmi jelszavakat hangoztattak és fegyvert követeltek, hogy harcolhassanak a szovjet csapatok ellen. Már ezen a napon megkezdődött az egyetemistákból a nemzetőrség szervezése, bár fegyverhez csak október 30-án jutottak. Az egység parancsnoka Bíró Zoltán volt. A Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács bevezette a „statáriális bíráskodást” a megye egész területén. A megyei rendőr-főkapitányság rendőrei nyilatkozatban ismerték el felettes szervnek a forradalmi tanácsot.

Pápán, Ajkán és Tótvázsonyban tüntetés volt. A helyi lövészezred katonái rálőttek a tömegre, amely ennek ellenére elfoglalta a rendőrség épületét, majd a tüntetők kiszabadították a börtönből a rabokat.

Megalakult a Tapolcai Járási Forradalmi Nemzeti Tanács, ezt követően megindult a községi forradalmi tanácsok szervezése is, október 29-ig 25 helyen alakultak meg, 11 helyen pedig szervezés alatt álltak.

Október 27.

Veszprémben ülést tartott a forradalmi bizottság. Lóránd Imre tárgyalásokat folytatott a város közéleti személyiségeivel, köztük a püspökkel is. A megyei börtönben található 60-70 rab közül 38-at szabadon engednek.

Újabb tüntetés volt Várpalotán. A felkelők a laktanyához vonultak, ahol fegyvereket követeltek. A követelés teljesítésére ígéretet is kaptak, majd közéjük lőttek. Ezért a nap folyamán többször is visszatértek a laktanyához, és követelték a tűzparancsért felelős személy kiadását. Lentiből a lövészezred egy harckocsikkal megerősített egysége indult útnak a laktanya felmentésére.

Megalakult Devecserben a járási forradalmi tanács 36 taggal, elnöke Heiczinger István volt.

Pápán este megalakult a Munkás–Paraszt–Katona Tanács, amely később felvette a Pápa Város Forradalmi Tanácsa nevet.

Megválasztották a Sümegi Járási Forradalmi Tanácsot a Kisfaludy téri nagygyűlésen, melynek elnöke Maurer Géza lett.

Tapolcán Gucsi István őrnagyot, a lövészezred parancsnokát választották meg a járási forradalmi katonai tanács elnökévé, helyettese Kisteleki János volt. A tanács megbízottja mintegy 80 nemzetőrt fegyverzett fel a rendőrség épületében.

Október 28.

Ajkán a Forradalmi Katonai Bizottság közreműködésével 40 fős nemzetőrséget szerveztek.

Várpalotán megalakult a forradalmi tanács, a rend biztosítására megszervezték a forradalmi őrséget. Ugyanezen a napon a városba érkezett Brusznyai Árpád, hogy kivizsgálja az előző nap történteket.

Reziben tüntetésre került sor, megtámadták a községi tanács épületét, helyiségeit feldúlták, az iratok nagy részét elégették.

November 1.

Déli 12 órakor Tapolcán, a Hősök terén megemlékezést tartottak a forradalom elesett mártírjainak emlékére.

15 óra 15 perckor osztrák rendszámú gépkocsi érkezett Veszprémbe, az egyetem épülete elé. Az autóval grazi egyetemisták jöttek, akik az osztrák diák-Vöröskereszt küldeményét (gyógyszer, kötszer, antibiotikum, élelem) hozták. A Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökévé Brusznyai Árpádot választják.

A pápai lövészhadosztály parancsnoka utasítást ad, hogy katonái a szovjetekre akkor sem lőhetnek, ha azok bekerítik a várost vagy a laktanyát.

November 2.

Ünnepi szentmisét celebráltak Veszprémben, a Szentháromság téren a szabadságharc hősi halottainak lelki üdvéért.

November 4.

Hajnalban a városi védelmi tervek birtokában a szovjet csapatok támadást indítottak Veszprém ellen. A támadás több irányból indult meg. A legfontosabb ellenállási pont a vár területe volt. Veszprémet a szovjet erők egész napra elzárták a külvilágtól, és a harcok a város teljes területére kiterjedtek.

Tapolcán hangosbemondóval fegyverbe szólították a lakosságot. Több százan fegyverkeztek fel, de harcokra nem került sor.

Pápán a szovjet harckocsik bekerítették a híradózászlóalj laktanyáját. A riasztólövések leadása után fegyverletételre szólították fel az alakulatot, ami reggel 7 órakor meg is történt.

1956. november 5-én Veszprémben tovább folytak a harcok a megszállók ellen. A szovjetek a gyalogságon kívül harckocsikat és repülőket is bevetettek.

A magyar nép számára a forradalom dicsőséges bukás volt, amely egyrészt az idők során hozzájárult az elnyomás enyhüléséhez, másrészt erőt adott az alávetettség elviseléséhez, és olyan nemzetközi elismerést szerzett a magyarság számára, amilyenben az 1848-as forradalom óta nem volt része.