Finomságok a Malom-völgyből

2020.12.13. 07:00

Felsőörsön fejlesztgeti gazdaságát a „veszprémi panelgyerek”

Jó lett volna, ha inkább nyáron jövök, mert már nincs mit nézni a kertben – mondja a felsőörsi Alföldi Ferenc, aki feleségével és anyósával szörpöket, lekvárokat, szószokat készít. A faluszéli utcában álló családi házhoz érkezem, aminek hatalmas kertje az alatta fekvő Malom-völgy erdőjéig nyúlik. Csodálkozom is, hogy a róka hagyott még baromfit az udvarban.

Sági Ági

Fotós: Sági Ági/Napló

- Csak akkor engedjük ki a tyúkokat ebbe a nyitott kifutóba, ha itthon vagyunk, mert akkor meghalljuk, hogy ugat a kutyánk, vagy ha nagy a kárálás. Egyébként a helyük is elég tágas, csak annak a teteje is fedett, ezzel a ponthegesztett dróthálóval, így a ragadozóktól védve vannak – meséli Alföldi Ferenc.

A tojás a család igényeit szolgálja, nincsenek is agyonhajtva a tyúkok, csak gabonát kapnak, nincs táp vagy szója. Ha eljön az idő, le-levágnak belőlük, de vannak 4-5 éves öreg madarak is. Van egy kis japán kakas is, ez egy baráttól érkezett, és a gazda keltetni is szokott.

- Sose gondoltam volna magamról, hogy valaha ilyen dolgokkal foglalkozom, veszprémi panelgyerekként nőttem fel.

Amikor megházasodtam és a gyerekvállaláson kezdtünk gondolkozni, akkor költöztünk ide. Az első évben nem találtam a helyem, ültem a kanapén, tévéztem, nem tudtam mit kezdeni magammal. Amikor kiadták, hogy ássam fel a kert végét, akkor a mami fogta a fejét, hogy pont fordítva állok neki, mint kéne. Most már úgy kiabálnak utánam a sötétben, hogy menjek végre be.

Ferenc bütykölni, barkácsolni mindig szeretett, bár állítja, hogy nagy kézügyessége nincs, azért mindent megcsinál, amit kell. Egy tévéműsor keltette fel az érdeklődését a fürjek iránt, először ezekkel kezdett foglalkozni. Elkészítette az első ketrecet, aztán egy másikat, ami már jobb lett. Aztán már keltetett is fürjet, és úgy lendületbe jött, hogy a fürjek mellé tyúkok is érkeztek, azoknak ólat épített. Az építgetés közben a kert is egyre alakult.

Eleinte törpebárányok nyírták a füvet, de Ferenc aztán raklapokból magaságyásokat barkácsolt, a kert alsó felébe tökfélék kerültek.

- Elkezdtük művelni kint a szőlőhegyen egy családtag telkét, ott van kút is, és jobb a föld is a veteménynek. Itt az igénytelenebb tökfélék jól elvannak, és a magaságyásokban szoktuk a paradicsomot termelni, mert az folyamatos figyelmet igényel. Van itt a kertben néhány hatalmas bodzabokor, amin mindig rengeteg virág van. Az egyik évben annyi bodzaszörpöt készítettünk, hogy elkezdtük osztogatni. Feleségem, Melinda ráadásul úgy tudja készíteni, hogy meg sem forr, ezt nem kell néhány hét múlva kiönteni. Idén is több száz litert készítettünk, és telepítettünk egy új sor bodzát a kertbe, árnyékolja majd a tyúkokat, mi pedig használjuk majd. Nemcsak a virágból, mi a bodzabogyóból is készítünk szörpöt, már figyelnünk kell arra, hogy maradjon a virágból bogyónak való is. Elég munkás, mert áfonyagereblyével kell lehúzogatni a bogyókat, könyékig lila leszek, amire befejezem. Szoktam is szabadkozni szombaton a piacon, hogy nem koszos vagyok, csak bodzás, és általában ennek még örülnek is, mert látszik, hogy nemcsak árulom a terméket, dolgozok is vele.

A bodza mellett sok volt a citromfűből is, kidobni sajnálták, így abból is készült szörp, amit ismerősök, barátok ajándékba kaptak. Annyi volt a pozitív visszajelzés, hogy Ferenc elkezdett utánajárni, hogy hivatalosan hogy lehet ezt csinálni. Őstermelő lett, átnézte a vonatkozó jogszabályokat, és tudatosan kezdték fejlesztgetni a gazdaságot. Megnézték, mit tudnak jól termelni – így jött például a sütőtök és a sütőtöklekvár. Konvencionális termékek is vannak, de sok a különlegesség.

- A különlegességeket általában én találom ki, sokat olvasok, utánajárok dolgoknak. Angol vagy más nyelvű oldalakat is nézek, volt, hogy egy szerb oldalon találtam valamit, a Google-fordítóval fejtettem meg.

A csalánszörp is így jött, hogy a telek alsó részén akármit csináltam, mindig rengeteg csalán nőtt, valahol meg olvastam, hogy csalánból is lehet szörpöt készíteni. Azt meg kitaláltam hozzá, hogy a csípős csalánhoz adjunk csípős gyömbért, és nagyon jó lett együtt. Van rozmaringszörpünk is, ami teljesen más, mint amire számít az ember, igaz, ez nem a fás, gyantás részekből készül, csak a felső kis friss hajtásokat használjuk hozzá.

Ferenc nem édesszájú, és szerinte ez jön vissza szörpjeikben is. Inkább a gyümölcsös, savanykás, frissítő ízeket szeretik, hideg eljárással dolgoznak. Feleségével mindketten főállásban dolgoznak, a termékelőállítást hobbiként kezdték. A kereslet viszont egyre növekszik a termékeik iránt.

- Azért mi is érezzük a járvány hatását. Szombatonként az almádi piacon szoktam árulni, de előfordul, hogy több az eladó, mint a vevő. Nyáron nyilván teljesen más egy-egy piacnap, de azért most is jövögetnek, beszélgetünk, kopik közben az áruból is. Mivel nem ebből élünk, minden bevételnek csak örülünk. Terveink vannak, képezzük magunkat, fejlődünk. Ha az élet úgy alakul, hogy területet tudunk bővíteni, a termelésben tovább fejlődni, akkor lehet, hogy már nem csak hobbi lesz ez az egész – fejezi be Alföldi Ferenc.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!