Eszik-e a gyerek? – Gyakran túlzottan aggódnak a szülők

Fejenként százhúsz óra közmunkát kapott az a három óvodai dolgozó, akik egy Fejér megyei intézményben egy gyermeket erőszakkal etettek meg. A járásbíróság kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt hozott ítéletet ellenük, ami még nem jogerős. Az ügyészség szerint a történtek a kicsi evéssel kapcsolatos nehézségeit tovább mélyítették és fennállt a fulladás veszélye is. Anélkül, hogy a konkrét esettel foglalkoznánk – hiszen a részleteit nem ismerjük és ez a hatóságok dolga -, a téma kapcsán fontosnak tartjuk, hogy szakértőt szólaltassunk meg a kisgyermekek vélt és valós evésgondjairól, a megfelelő szülői hozzáállásról.

- Sok szülő, nagyszülő átélte már a gyermeke, unokája evése miatti aggódást, az amiatti félelmet, hogy nem fogyasztott eleget abból, amit eléje tettek, kínáltak neki. Enyhébb vagy súlyosabb formában minden anya, apa, nagypapa, nagymama szembesült ilyen szorongással, olyan helyzettel, amikor tanácstalan volt a kicsi válogatóssága miatt. Az is előfordul, hogy egy-egy időszakban a gyermek egyáltalán nem akar enni és ilyenkor a felnőttek jellemzően kétségbe esnek. Attól függetlenül, mennyire tájékozottak a gyereknevelésben. Ugyanis az előálltak ijesztően hatnak rájuk, hiszen ösztönösen feladatuknak érzik, hogy életben kell tartaniuk csemetéjüket. Gyakran azonban így túlreagálják a helyzetet. Már szinte semmi más nem lesz fontos, csak, hogy a gyerek mit és mennyit evett. Ezt a görcsösséget persze a kicsi megérzi. Egyrészt tovább engedetlenkedik, mert ezzel ő kontrollálhatja a szüleit, érzi, hogy ő dönt, ő lehet a családi hierarchia tetején. Másrészt elkezd szorongani. Hiszen biztonságérzetét a családja felnőttjei biztosítják, nem jó, ha azt látja, fűhöz-fához kapkodnak. Tehát, ha nem is úgy eszik szemünk fénye, ahogy szeretnénk, csak nyugi. Először is nyugodjunk meg – kezdte tájékoztatását Kardos Klára veszprémi klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő.

Olvasóinkat is megkérdeztük a témában, két édesanyát. Az egyikük azt mondta, ikreit, amint ülni tudtak, hagyta, hogy maguk egyenek. Persze a kezükkel is tapintani akarták a főzelékeket, az egyéb számukra érdekes „anyagokat” és hatalmas rumli keletkezett, nagyon élvezték és hamar rászoktak, hogy szívesen egyenek, maguk használják az evőeszközöket. Másikuk mondókákkal is igyekezett kislányának kedvet hozni ahhoz, az ebédet, a vacsorát elfogyassza, de ha ez nem ment, hiába aggodalmaskodott hangosan a nagymama, az anyuka leszögezte: majd eszik a gyerek, ha megéhezik. Nem csinált gondot egy-egy étkezés kihagyásából. Emiatt sosem tiltotta el egy játékától sem lányát. Igaz, arra figyelt, hogy két étkezés között ne nassoljon, ne kapjon édességeket.

Szakértőnk szerint mindenképp gondoljunk arra, hogy ritkán hal éhen gyerek szerető családban. Persze, ha napokig egyáltalán nem eszik, annak komoly oka lehet. Ilyenkor kell orvoshoz fordulni. De általában a szülők, a nagyszülők akkor érzik jól magukat, ha jól megtáplálták gyermeküket, holott nem ez a legfontosabb. Fontos az érintés, a szeretet sokféle kifejezése, a megerősítés, a dicséret. Ha kicsi azt érzi, leginkább az számít, evett-e, elkezd ezzel a fajta hatalommal gazdálkodni. Tudja, hogy így hívhatja fel magára a figyelmet és átveszi az irányítást. Kardos Klára azt is megemlítette, hogy ebből adódhatnak az olyan – sajnos nem ritka jelenetek – amikor a felnőttek napközben szinte folyamatosan futnak a tányérral az óvodás vagy kisebb lurkó után és megpróbálnak egy-egy kanálnyi finomságot, egy-egy falatot belecsempészni a szájába, akár játék közben is. Ugyanis még asztalhoz ülni se hajlandó. Az azonban a félrenyelés esélyét növeli, ha mozgás közben eszik a gyermek.

- Sokszor csak azt gondolják a felnőttek, nem evett eleget az óvodás, pedig több energiadús ételt elfogyasztott, ami eltelíthette. Az sem baj, ha egészen kicsik elé is csak kitesszük az ételt, és hagyjuk őket, fedezzék fel elfogyasztásának élményét, élvezzék azt. Igaz, így eleinte sokat kell takarítani utánuk, de kivehetik a részüket a folyamatból, önállóan. Azt pedig el kell fogadni, hogy minden gyermek pár ételt előnyben részesít, másokat nagyon nem szeret. Később pedig épp azt kedvelheti meg, amit korábban elutasított. Ez nem rettenetes dolog. Egészen más a helyzet az evészavarokkal, amelyek már betegségnek számítanak. A bulimiával, az anorexiával, a kóros soványsággal, elhízással. Ám ezek jellemzően tinédzserkorban jelentkezhetnek. Súlyos pszichés probléma állhat hátterükben, általában családi, lelki okok és ilyenkor javasolt szakemberhez fordulni – állítja a pszichológus.