Karanténnapló: A Föld forog tovább

ÁPRILIS 18.

Csak nem akar vége szakadni a télnek. Némely napokon még a január is barátságosabb annál, ami most van. Most éppen a zene segít megőrizni a szükséges hidegvért. Van az úgy néha, hogy az ember hangulathoz, sőt akár napszakhoz választ magának hallgatnivalót. Ezt régebben úgy oldották meg a népek, hogy válogatásokat készítettek maguknak magnókazettára (ez a felület kezd visszajönni a divatba, akár a bakelit). De volt úgy is, hogy másoknak. Ez felért egy levéllel, és ez volt a mostani belinkelt klipek őse.

Aztán a kiadók is felismerték az igényeket, és sorra készültek a hangulatokat kiszolgáló válogatások, előbb a popzenében, majd a klasszikusban is. (Érdekes, hogy az úgynevezett komolyzenére, amelyet magam nem szeretek használni, mert azt feltételezi, hogy a rock and roll kizárólag komolytalan zenék összessége, még mindig nincs jobb szó, mint hogy klasszikus, de akkor meg a kortárs „komoly” zene, amelynek még nem volt ideje klasszikussá érni, na az vajon micsoda.) Miután ebből kikeveredtem valahogy, nézzünk két szép példát a Warner Classics Inspiration elnevezésű sorozatából arra, miként lehet jól lezárni egy stresszes napot. Az egyik gyógyhatású készítmény a Peaceful voices címet viseli, olyan szerzők közreműködésével, mint Mendelssohn, Verdi, Schubert vagy Britten, és olyan előadókkal, mint a cambridge-i fiúkórus és a londoni szimfonikusok. A másik a Klassik zum entspannen, azaz klasszikusok lazításhoz című összeállítás, többek között Dvorakkal, Beethovennel és Csajkovszkijjal. Kétszer hetvenöt perc, és kerekebbnek tűnik a világ. És átmenetileg elállt a havas eső is.

ÁPRILIS 19.

Amikor Hiyono apáca az Engaku-ji-szentélyben tanulmányozta a zent, meditációi hosszú ideig nem hoztak gyümölcsöt. Végül egy holdfényes éjjel vizet vitt egy bambusszal körülkötött, régi vödörben. A bambusz elszakadt, a vödör feneke kiesett, és Hiyono abban a pillanatban megszabadult. Ennek emlékére verset írt. „Menteni próbáltam így meg úgy a vén vödröt, mivel a bambuszlevél gyengült, végül elszakadt, s a fenék kiesett, nincs több víz a vödrömben. Nincs több hold a vízben.”

Sűrűsödnek a hírek arról, hogy David Lynch új televíziós sorozat forgatását tervezi. A népes rajongótábor (velem az élen) természetesen egy újabb Twin Peaks-szériának örülne a legjobban, de addig is fegyelmezetten beéri a mester nyulakról készített kis gyöngyszemével vagy a kiváló időjárás-jelentésekkel. ­Lynch Aminek álmodom című könyvében hosszasan mesél a Twin Peaks első évadát megelőző szereplőválogatásról. Szórakoztató történetek, egyben kiderül, hogy micsoda bandázás mehetett akkoriban. Lynch számára azonnal világos volt, hogy Sherilyn Fenn el tud játszani egy olyan lányt, mint Audrey Horne, mint ahogy az is, hogy Cooper ügynök nem lehet más, mint Kylie MacLachlan.

Aztán ahogyan az körülötte történni szokott, elszabadult a szinkronicitás. Például Uma Thurman apja jóban volt a dalai lámával, mert ugye az ember válogassa meg a barátait. Így aztán Tarantino múzsája rendezett egy partit őszentsége tiszteletére az otthonában, amire Lynch is hivatalos volt. A transzcendentális meditációt alkalmazó rendező és a világ egyik legnagyobb szellemi vezetőjének egyáltalán nem véletlen találkozása nem sokkal később oda vezetett, hogy Cooper ügynök a filmben felszólalt a tibeti nép érdekében, és más jelenetekben is érezhető a hatása. A legkeményebb persze az volt, hogy Bob, a Twin Peaks talán legfontosabb karaktere eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben, de Lynch egyszer csak megpillantotta a forgatáson Frank Silva öltöztetőt, rábízott egy kisebb jelenetet, egy másikban viszont „véletlenül” benne maradt, látszódott a tükörben. És abban a pillanatban Bob megszületett. Generációk rettegtek tőle esténként, holott Frank Silva áldott jó ember volt, isten nyugosztalja, de ennek mégis így kellett lennie. A múltbéli jövő sötétségén keresztül a mágus látni vágyik.

ÁPRILIS 20.

A kissé váratlan jégeső a parkolóban kap el, mogyorónyi darabok kopognak a fejemen. A Fradi har­minc­ket­tedszer is megnyeri a bajnokságot, a milliárdos futballklubok megijednek és elállnak a szuperliga létrehozásának gondolatától, ami végképp megpecsételte volna a még néha szerethető labdarúgás sorsát, a haza körül reng a föld Zágrábtól Bécsújhelyig, és hamarosan nyitnak a teraszok. A Föld forog tovább.