Brigitta nővér útja és küldetése

A második világháború után, 1950-ben ezt az apostoli rendet is feloszlatták, két szerzetesnővér, Edit és Apollónia többek között Felsőörsön élte túl a vallásukra, tevékenységükre nézve kritikus éveket. 1992-ben hajdani iskolájukból visszakaptak pár helyiséget a Regina Mundi-templom mellett. Ez lett a rend új veszprémi háza, ahova visszaköltöztek a nővérek. Az évek múlása során a nővérek az Alsóvárosi te­mető angolkisasszony-kriptájában leltek örök nyugalomra, és amikor Edit nővér is elment, társa, Apollka a rend zugligeti idősotthonába költözött. A legfiatalabb veszprémi szerzetes, Zsuzsa nővér ekkor már a budapesti ház főnöknője volt, ahol Brigitta nővér is élt. 2018-ban döntött úgy a rend, hogy visszatérnek Veszprémbe. A házat a rend vásárolta azzal a céllal, hogy a két nővéren kívül mások is helyet kaphassanak benne: például rendszeresek itt a lelki, hitéleti, életvezetési programok, és családok érkeznek ide a nyári szünetben.

Brigitta Kisvárdán született keresztény családban, ahol természetes volt a vasárnapi miselátogatás, mint ahogyan az is, hogy a gyerekek időnként tiltakoztak a kötelező elfoglaltság ellen. Miért kell templomba járni? A nagymama válaszát azóta is magáénak érzi: „Tudod, gyerekem, az éltünk ajándék. Hálát adni megyünk érte a templomba, és azért, hogy erőt kérjünk a továbbiakhoz.”

Érettségi után Brigitta nővér-előkészítőre járt, és elvégzett egy hitoktatói „gyors­talpalót”. – Nyáron Füzéren táboroztunk száz lánnyal. Ott találkoztam először domonkos nővérekkel, azonnal szót értettünk. Azon morfondíroztam, hol a helyem a világban. Én is legyek szerzetesnővér? Elnapoltam a döntést, mert felvettek a nyíregyházi tanítóképzőbe – tekintett vissza.

Első munkahelyén, Bátorligeten egy kis létszámú tantestületben kezdett el dolgozni. Ott jött elő újra benne a vágy a szerzetesi életre. A lelki vezető atya, akitől tanácsot kért, így igazította útba: „Csak akkor legyél szerzetes nővér, ha el tudod képzelni, hogy Isten és az emberek szolgálatában ki tudsz majd teljesedni, kamatoztatni tudod mindazt, amire hivatott vagy.”

Brigitta elment „terepszemlére” a kecskeméti angolkisasszonyokhoz, ahol szerény körülmények között, fekete ruhába, fátyolba öltözött idős nővérek teljesítettek szolgálatot. Nem a saját közegébe, nem a saját korosztályába érkezett, mégis azonnal otthon érezte magát. Miután szülei támogatását is megkapta, jelentkezett a rendbe. A kétéves újoncidő, a noviciátus alatt hittancsoportjai is voltak. Munkáját értékelték a szülők, családlátogatásra hívták, kérdezgették. Ez is erősítette a ­megfogalmazódó igényt: többet kell tudnia, el kell kezdeni a felsőfokú teológiai tanulmányokat. A németországi Passauban, a rend nemzetközi tanulmányi közösségében kezdte meg teológiai tanulmányait, amit a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán fejezett be. Közben a rend fővárosi iskolájában tanított, szervezte az iskola lelki életét, a kötelező önkéntes gyakorlatokat.

A következő állomás Brigitta nővér életében a jeruzsálemi küldetése volt, ahol egy 80 százalékban muszlimok által látogatott keresztény ­leányiskolában tanított. Olyan sikerrel, hogy a két évvel későbbi búcsúszentmisére teljesen megtelt a katolikus templom muszlim családokkal. Közben Budapesten, a Váci utcai rendházban lejárt Zsuzsa nővér házfőnöki megbízatása, és miután Brigitta nővért a magyar közösség elöljárójává választották, arra gondoltak, visszajönnek Veszprémbe, ahol az embereknek szükségük van a női lelkiségre. A városban Márfi Gyula érsek is szeretettel fogadta őket, így 2018-ban újra megnyithatta kapuit Veszprémben a Congregatio Jesu (2002-től ez az angolkisasszonyok szerzetesrend hivatalos neve) rendháza.

Brigitta nővér a Lovassy-­gimnáziumban harmadik éve vezet lelkiségi csoportokat. Röviden így fogalmazta meg küldetésüket: „Emberként találkozni egymással, és a ránk bízottakat Istenhez vezetni.” Másik nagy missziója daganatos betegsége kapcsán a kórház, ahol sok emberrel vállal sorsközösséget. Saját életére vonatkozóan csak ennyit mondott: „Mindenki fordul valakihez segítségért. Én hitem szerint arra kérem a Jóistent, ha akar, gyógyítson meg, ha pedig nem, adjon erőt az elviseléséhez!”