Cicájával együtt tekerte körbe a Balatont a pápai Németh Andrea

Németh Andrea másodjára kerékpározta körbe egy nap alatt a Balatont idén. Az egészségtudatos életmód előtérbe kerülésével szerencsére ez egyre gyakoribb teljesítmény. Azonban a pápai hölgy a tizenhét éves macskája, Golyó társaságában tette meg a több mint 200 kilométeres távot. A tókörbetekerés gondolata 2016-ban fogalmazódott meg, de mivel hiába próbált társat találni hozzá, egészen tavalyig csak terv maradt.

– 2020 tavaszán, ahogy a Balatonnál utaztam, egyszer csak beugrott: én már az égegyadta világon nem várok senkire, és mindenképpen megcsinálom, egyedül is. Születésnapi önajándék gyanánt júniusban három-négy napra mentem volna pihenni, ezért – mivel mindig jön velem nyaralni – Golyóval együtt érkeztem a Balatonra. Aztán, hogy ne legyen egész nap egyedül, végül elvittem a tó körüli biciklitúrára is, az üdülés pedig elmaradt. Két feltételre figyeltem: ne legyen harminc Celsius-foknál magasabb a hőmérséklet, a cica miatt, és ne legyen szeles az időjárás, mert úgy nagyon küzdelmes lett volna a táv. Korábban 60 kilométernél többet nem tekertem. Eme tavalyi séma mentén idén szintén így indultunk neki a tóparton haladó, a tájékozódáshoz jól kitáblázott Balatoni Bringakörútnak. Éjjel indultam Pápáról, hogy napkeltekor megkezdhessem a kört Vonarcvashegyről, az óramutató járásának megegyezően. Mindkétszer még aznap visszautaztam Pápára – eleveníti fel az egynapos kalandokat, majd rákanyarodunk a motivációkra.

Mint mondja, a biciklizéshez csak állóképesség és akaraterő kell, de a gyerekkorától örökmozgó, (s ezért) jó fizikumú Andrea szereti az összetettebb sportkihívásokat, melyek nem csak állóképességet, de erőnlétet, kitartást és koncentrációkészséget is igényelnek. Az utóbbi években több akadályverseny-sorozaton részt vett.

– A Spartan race-ről 2016-ban hallottam. Számomra a nagy vállalások éve volt egy fájdalmas párkapcsolati szakítás után, ami rávett, hogy az élet több területén kipróbáljam magam, s bebizonyítsam, egyedül is frankó vagyok. Ötven kilométeres teljesítménytúra mellett a Balatont is átúsztam. Az az évi spártairól lecsúsztam, de elkezdtem rá komolyabban edzeni. 2017. április elsején volt az első akadályversenyem, azóta rendszeresen megméretem magam, s nemcsak ezen, de például a BakonyRUNon, a PannonHajszán, a pápai Military Survival Runon vagy a Ság-hegyi VulcanRunon. A sportos életmód által egyre oldottabbá, boldogabbá váltam, és úgy érzem, ebben megtaláltam a helyem, a jellememhez, tulajdonságaimhoz passzoló sportágat, ami keretében az öttől az ötven kilométeres távig lehet nevezni. Úgy kell elképzelni néhány részét, mint a katonai kiképzést. Palánkot kell megmászni, szögesdrót alatt kúszni, de gyakoriak a majomlétrák, a függeszkedők akadályok, és súlycipelő, egyensúly- és memóriafeladatok is vannak – árulja el az életvidám hölgy.

Visszaváltva a kisállattal való bringázásra, Andrea felidézi, harminc kilométeres próbakörrel tesztelte, Golyó hogyan viseli a felszerelhető kosárban az utazást. Könnyen vette az akadályt, hiszen szeretett gazdája közelében lenni a szabadba tett kirándulások alkalmával is. Árnyékolóként a kosár tetejére csipeszelt kézi törölköző szolgált, illetve jégakkumulátorok hűsítették a plédje alól.

– Többször is megálltunk mindkét úton, hogy együnk-igyunk, valamint rengeteg fényképet is készítettünk. Tizenhét órán belül, kellemes tempóban karikáztunk, nem a teljesítményre, hanem a közös élményre, a táj szépségére koncentrálva. A tavalyi cicás útra még túl nehéz csomagokat, illetve gyenge fényerősségű lámpákat vittem, ezért a besötétedés után a párom segítségemre sietve autóval kísért Keszthelyig. Az első tapasztalataiból okulva ezeket idén kiküszöböltem, biciklis táskákba pakoltam és frissebben érkeztem haza. Az idei tekerést a nagyszüleim emlékére ajánlottam fel – zárta a beszélgetést Andrea.