Utry András: Érdemes megkeresni az egyensúlyt az életben

Így vélekedik a veszprémi Utry András, miközben rendkívül gazdag, színes életét is elénk tárja. Kivételesen pozitív gondolkodása, kisugárzása, aktivitása nagy ritkaság manapság, és az is, ahogy elválaszthatatlan mentett keverék kutyájától, Lunától. 

– Lenyűgözött az a kapcsolat, ami kialakult a balatonfüredi hattyú és egy fiatal nő között – jegyezte meg Utry András egy írásunk apropóján. Azt mondta, régóta olvassa a Naplót, de arról, hogy egy ilyen madár, amelyre biológia szakos pedagógus felesége szerint sem jellemző, hogy barátságba lépjen az emberrel, még nem hallott. A veszprémi férfit, aki gyógyszertári asszisztensként ment nyugdíjba, nem véletlenül ragadta meg a történet, mert ő maga is vallja, az ember a természet része, mellyel békében, harmóniában kell élni. – Már a Biblia is erről ír, Isten a Teremtő, a természeti világ, az élőlények, így az ember, az állatok és a növények az ő alkotásai. 

András úgy látja, sok ember elszakadt a természettől, pedig már az is nagyon jótékony lehet, ha kicsit sétálunk, kirándulunk, állatot, házi kedvencet tartunk. Aztán e különleges harmónia apropóján így folytatja, két nagy tanítója van az életben: Csontváry Kosztka Tivadar festőművész, akinek lenyűgözőek az alkotásai, de érdemes elolvasni tanulmányait is. Egyikben azt írja, zseni csak az lehet, aki nem tesz különbséget ember, állat és növény között. – Közös bennünk, hogy a lelkünket mindannyian a Teremtőtől kaptuk, noha az említettek más és más egyéniségek, így a növények is – vélekedik András, majd így folytatja, gondoljunk például a fákra, melyekre külön terápiát építenek Japánban, mert megnyugtatja, kellemes érzést kelt, egyensúlyt teremt az emberben az erdőben való séta, egy fa átölelése. 

Másik tanítójának Hamvas Béla Kossuth-díjas író, filozófust nevezi, akinek esszéit is forgatja. Közülük a Virágszedés lélektana és A madarak éneke című ragadta meg. Elsőben az író kifejti: amikor megkérdezték tőle, ha eltávozna ebből a világból, mit vinne magával, úgy mondta, csak a virágok szeretetét. Hamvas nagyon sokat járt a természetben, és a madarak dalairól kottát is írt, annyira különlegesnek, tisztán csengőnek tartotta azokat. Egy írásában azt mondja, „milyen jó lenne Istent ilyen közelről és bizalmasan ismerni, ahogy azt a kismadár teszi”. András a hasonló példákat tovább sorolja: a madarakkal a legenda szerint Assisi Szent Ferenc is beszélgetett, ezt tanúsítják a feljegyzések, és az is elragadó, hogy Orpheusz, a görög mitológia legendás dalnoka muzsikájára felfigyeltek a madarak, és zenéjével lecsillapította a vadállatokat. Hamvasra visszatérve úgy mondja, ritkán lehet hallani arról, hogy az író kiváló zongorista is volt, mintegy kétszáz zeneművet hagyott hátra, mindegyik egy-egy remekmű. 

– Gyerekkorom óta az említettekhez hasonlóan gondolkodom a természetről. Annak idején a szüleimmel sokat kirándultunk akkori lakóhelyem közelébe, a Bükkbe, aztán így neveltem a gyermekeimet is, a természet, az élőlények tisztelete mindig az életünk része volt – mondja András. 

Így mesél tovább, a keverék Lunát a legkisebb lánya találta az interneten. Ott tudták meg, hogy leadtak hat kiskutyát egy állatkórházba. – Miért választottuk Lunát? Ő rágcsálta legjobban a kennelje rácsait, látszott, nagyon akart szabadulni onnan – mondja jó kedéllyel. Azóta a kutya családtagnak számít náluk, mindenki nagyon szereti. A négylábúval András van a legtöbbet, a kutya tudja, mikor megy el gazdája bevásárolni, ügyeket intézni, és tudja, mikor indulnak sétálni. Előbbinél leül a szobában és szomorúan néz, a sétánál pedig boldogan fut a gazdájához, hogy rátegye a hámot. Amikor András nincs otthon, a kutya futkos a lakásban, nyüszítve, sírva keresi. Óriási kötődés, barátság alakult ki közöttük, ismerik egymás gondolatait is. Amikor Andrásék készülődnek a sólyi telekre, Luna a ház ajtajától azonnal a buszmegálló felé indul, ha sétálnak, akkor ellenkezőleg, pedig egy szót sem szólnak neki. 

– A nagy szeretetben, gondviselésben különleges rezgés, telepatikus kapcsolat jön létre ember és kutya között, ahogy ezt Csányi Vilmos biológus, etológus is állítja – utal saját tapasztalatára András. Felidézi, ember és állat harmonikus kapcsolata a feljegyzések és a festmények, ikonok szerint a régi időkre nyúlik vissza. Az egyik ikonon lehet látni, hogy Szent Jeromos, a kora keresztény egyház teológusa előtt ül egy oroszlán, feltartja egyik mancsát, hogy az ember kivegye belőle a tüskét. András rendszeresen olvassa az evangéliumokat is: lenyűgözőnek tartja, amikor Jézus negyvennapos böjtjéről Szent Márk így írt: vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki. Jézus különleges kapcsolatban állt a természettel, ezt jelzi egyebek mellett rengeteg gyógyítása, vízen járása. 

– Erre a harmóniára épít a jóga is – utal másik passziójára András, aki több mint ötven éve így kezdi a napot, és amit korábban oktatott is. A jóga tanítása szerint minden a teremtés része, az ásványokban megvan a lélek, csak szu­ny­nyadó állapotban, nem véletlenül segítenek olyan sokat a meditációban. Andrásnak húszéves korától kezdve élete része volt a tenisz is, amit versenyszerűen űzött, ma rendszeresen pingpongozik ha­sonló korú társaival a sólyi művelődési házban. Tagja a falu dalárdájának, korábban Balatonalmádi vegyes karában énekelt, néptáncolt a vörösberényi művelődési házban. 

András életében a természet része Luna, aki mindenben társa, így a mindennapi zene­hallgatásban is. Nem telik el nap a férfi életében úgy, hogy ne hallgatná kedvenceit, így mások mellett Illéséket, a Rolling Stonest, a Beatlest, de nagyon kedveli Lisztet, Mozartot, az operákat. Mozart nélkül nem élet az élet, jegyzi meg, majd így fogalmaz, zenéje hallatán az ember egy teljesen más világba kerül. Nem véletlen, hogy Hamvas Béla Mozart dallamait hasonlítja össze a madarak énekével. 

Andrást mindig foglalkoztatta a kultúra, a közösség is, így dolgozott népművelőként, vezetett autogén tréninget, titkára volt Székesfehérváron a természetgyógyász egyesületnek. Életében máig meghatározók a kirándulások, a természet mindig is kivételes nyugalmat, békességet árasztott számára. Nagyon szereti a hegyeket, a Balatont, a tengereket, főleg az Adriát. Veszprémet, ahol már húsz éve él, különösen kedveli, mert a városban minden rendelkezésre áll: kulturális és sportlehetőségek, kitűnő klubok működnek, karnyújtásnyira van a Bakony, a Balaton, a Séd partján, a gyönyörű környezetben rendszeresen és nagyokat sétál Lunával. Nagy örömmel fogadta a Barátság parkban lévő kutyafuttatót, és úgy látja, valóban szintet lépett az állatvédelem, amióta a veszprémi országgyűlési képviselő személyében a területnek miniszteri biztosa is van, aki több sólyi fellépésük védnöki tisztét is vállalja. András számára római katolikusként nagyon fontos a hit, és tagja egy evangéliumi keresztény gyülekezetnek is. 

– Ez is komoly része az életemnek, mert nagyon sok kisgyerek van ott – fogalmaz, majd hozzáfűzi, számára a legfontosabb mindig is a család volt: hat gyermeke, akik ma már diplomával, jó állásban dolgoznak, illetve hat unokája. Azt, hogy összetartanak, mindenben, így jóban és rosszban mindig egymás mellett állnak, különleges értéknek tekinti.