A sügérek az otthonunk csodás díszei is lehetnek

Általában addig minden szép és jó, amíg az ember megvásárolja az akváriumot, a hozzá szükséges kellékeket és halakat. Aztán telnek a napok, és megkezdődik az algásodás, esetleg néhány hal elpusztul, és már a látvány sem olyan csodálatos, mint eleinte. Vannak, akik már ekkor felhagynak a dologgal, míg mások keresik az okokat, és nem sajnálják az időt, az energiát a tanulásra. A látvány szempontjából meghatározó az akvárium elhelyezése, a megfelelő szűrés és az etetés. Ezek komoly problémát okozhatnak a biológiai egyensúly fenntartása során. De tegyük hozzá, az első hibát gyakran már a berendezéssel vagy az egymáshoz nem illő halak telepítésével követi el mindenki. Érdemes ezért előbb utánaolvasni, tájékozódni azokról a fajtákról, amelyek mellett leteszi a voksot az ember. 

Rendkívül látványos, színekben gazdag az édesvízi sügéres akvárium, de itt is vannak olyan alapkövetelmények, amelyek figyelmen kívül hagyása esetén kudarcra van ítélve a próbálkozás. Először is az akvárium űrtartalmához igazított létszámot határozzunk meg, gondolva arra, hogy a halak nőnek. Erre találunk pontos, mérethez arányított értékeket a világhálón. Létezik olyan ajánlás, mely szerint minden hal egy centiméterére egy liter vízzel kell számolni, azaz egy tízcentis halra jó, ha tíz liter víz jut. A sügéreknél fontos még a megfelelő számú búvóhely biztosítása. Jellemzően civakodó halak, fontos, hogy mindegyiknek legyen olyan helye, ahol megbújhat. Szeretik a hasadékokat, ezért a berendezésnél erre külön figyeljünk. A keskenyebb, szűkebb helyeken a kisebb példányok védve érezhetik magukat, ám a nagyobbak is igénylik a búvóhelyet. Ha ez a feltétel nem teljesül, hajlamosak egymás elpusztítására. 

Az édesvízi sügérek szépen megnőnek, fajtától függően akár a 10-15 centiméter hosszúságot is elérik, ezt már a telepítéskor – amikor még kicsik – figyelembe kell venni. Szeretik az oxigéndús vizet, lehetőleg levegőztetőt és egy erős szűrőt is használjunk. Szájköltő halak, ami azt jelenti, hogy az ikrák a lehető legbiztonságosabb helyen, az anyjuk szájában fejlődnek. Ha szerencsénk van, láthatjuk, amint a szülő száját kinyitva engedi ki a kishalakat. Közülük aztán csak a legügyesebbek maradnak életben, mivel a nagyok ettől a pillanattól kezdve zsákmányként tekintenek rájuk. 

A sügérek a legtöbb növényt is megtépázzák, ezért csak olyat tegyünk be, amelynek erős, vastag levele van. Például az anubiast nem kezdik ki, de a fodros vízikalász vagy aponogeton sem a kedvencük. Természetesen van még számos lehetőség a felsoroltakon kívül is. Az azonban tény, hogy a vékony levelű növényeket pár nap alatt „ledarálják”, ráadásul a szép kellék tönkretétele mellett az akvárium is tele lesz uszadékkal. 

A kövek szintén fontos kellékek, de számoljunk a súlyukkal is. Érdemes lyukacsos szerkezetű, könnyű (például tufa) kőzetet vagy e célra gyártott műkövet használni, hogy az akvárium teherbíró képességét ne lépjük túl. A víz hőmérsékletét 24–27 Celsius-fokra érdemes kalibrálni, magát az akváriumot pedig úgy helyezzük el, hogy az üvegfelületet semmiképpen ne érje közvetlenül napfény, mert az erős algásodás gyorsan tönkreteszi a munkánkat.