A tudományt is gazdagítja az ajkai szénbányászat

A Magyar Természettudományi Múzeum preparátora, az ajkai származású Szabó Márton tartott vetített képes előadást augusztus 20-án a Bányászati Múzeumban. Szabó Márton elmondta, hogy a gyanta, amelybe beleragadtak a különféle bogarak, akkor keletkezett, amikor a dinók éltek, az a terület, ahol ma Ajka áll, szubtrópusi, csapadékos, mocsaras volt. 
A bányászat megszűnésekor a kutatók számára értékes leletek is a föld alatt maradtak. Ez a korszak és a terület annyira ismeretlen volt eddig a tudomány számára, hogy 1957-ben egy rövid említés volt róla található, a 2000-es években pedig egy rövid fejezet. 
A kutatás a 2010-es évek derekán úgy kezdődött, hogy Ősi Attila, aki szintén ajkai származású, felkereste őt, hogy volna-e kedve a borostyánokat megnézni, hátha maradt bennük olyan zárvány, ami a tudomány számára érdekes. Nagy és izgalmas feladat volt. Ekkor kerültek Ősi Attilához Kozma Károly hagyatékából nagyobb darab borostyánok. 
A borostyánban szabad szemmel nem lehetett látni a maradványokat, ezért olyan nagy felbontású képek készítésére alkalmas műszert kellett keresni, amely alkalmas azok kimutatására. Útjuk a veszprémi Pannon Egyetemre, Debrecenbe, a budaörsi Zeiss-mérőlaborba, a Szegedi Tudományegyetemre vezetett. Készültek képek, 3D-s körbeforgatható modellek. Ma már olyan fejlett a technika, hogy az állat lábán a szőrt is kimutatja. Felleltek eddig ismeretlen pókfajt, pattanóbogarat, darazsakat. Franciaországba is küldtek ki anyagot.
Szabó Márton elmondta, hogy az új fajok elnevezésében mindkét, a bányászattal is kapcsolatban állt nagyapjának is emléket kíván állítani, valamint Ajka nevét is említeni.