Gyalogbodza újragondolva

2022.09.07. 07:00

Kövekkel főzték, azokkal együtt kevergették a lekvárt Jásdon

A gyalogbodza útját a rétről a kalácsig turistákkal együtt járták végig a helyiek és az is kiderült gasztronapjukon, a sötétlila lekvár hagyományai hogyan vezethetnek a modern konyhába.

Rimányi Zita

Hallani, ahogy főzik, messzire száll illata. A mintegy százliteres üstben rotyogó lekvárt, benne a köveket Pintér Mihályné kavargatta

Fotó: Rimányi Zita/Napló

Korán reggel indultak el a falu határába és sok gyalogbodzát szedtek a jásdiak. Rögtön feltették főzni, még délután is hatalmas üstben rotyogott. Minderre azért kerítettek sort, hogy hagyományaikat ápolják, átadják a fiatalabbaknak, és megmutassák az érdeklődőknek, a turistáknak, akik a folyamat minden részénél velük tarthattak. 

A Bakonyban sok helyen terem gyalogbodza, másfél méteresre is megnő 
Fotós: Rimányi Zita/Napló

A készülő lekvárt méretes fakanállal Pintér Mihályné kevergette, hallatszott hogyan, ugyanis eleik példáját követve a jásdiak köveket raknak az edénybe, az aljára, hogy ne égjen le különleges édességük. A bodzafőzőkő értékes, mivel többen nagyszüleiktől örökölték, évről évre elrakják, megmossák, ha kell, előveszik. A helyi asszony egy laposat kihalászott az üstből, hogy megmutassa azoknak, akik ilyet még nem láttak és hitetlenkedtek.  Ám nem csak a kavicsok összeütődése miatti zörgés tudatta régen a lekvárfőzést a faluban, messziről érezni lehetett a gyalogbodza sajátos illatát. Sokan kellemesnek tartják, de nem mindenki kedveli, őket kárpótolhatja feketébe hajló sötétlila színe és az íze. Azt szintén megtudtuk, hogy hígabb lesz a belőle készült, mint a szokásos gyümölcslekvárok, mégsem használnak hozzá besűrítőt, hagyják egy részét elpárologni, inkább hosszan kavargatják.

A Bodzaház és a tájház közti udvaron közben Dénes Józsefné és Torma Józsefné gyúrta a híres jásdi bodzás-mákos hosszúkalács tésztáját, sütőbe rakták, majd felszeletelték, szívesen kínálták. Tudják, akkor jó a tészta, ha elválik az edénytől, de inkább azt szokták mondani, hogy amikor csöpög a padlásról, azaz megizzasztja az embert, akinek a konyhai munkától homlokán gyöngyözik kicsit a veríték. Az unokáiknak is szívesen elkészítik a helyi asszonyok, kedvükért akár kakaóval. 

Mindezt figyelemmel követték a tatabányai idősek, akik kirándulni érkeztek Jásdra. Nem csak bejárták látnivalóit, megnézhették, hogyan sütnek, főznek a falubeliek. Az egyik turista, Csordás Ferencné megjegyezte: nem számított ennyi érdekességre. Jó ötletnek tartja az ilyen hagyományőrző összejöveteleket, azt még inkább, hogy közben vendégeket is fogadnak. A gasztronap kellemessé tette a nyugdíjascsoport utazását, szerintük így lehet igazán megismerni a bakonyiakat, szokásaikat.  

– Gyalogbodza sok helyen terem a Bakonyban. Úgy szedjük, hogy szárát eleve rövidre vágjuk. Majd következik a lebogyózás és az összenyomkodás. A masszát szőlőprésbe tesszük, az onnan kifolyó lé kerül az üstbe, cukorral együtt. 

A habját kell elfőzni, hogy ne legyen mérgező, azt gyakran leszedegetjük a tetejéről. Majd üvegekbe, dunsztba rakjuk, de ezzel csak a nap végére végzünk – sorolta Győry Tünde polgármester. Azt is elmondta, hogy eddig csak híres bodzás-mákos hosszúkalácsukba tették bele a gyalogbodzalekvárt, de sejtették, hogy felhasználása sokrétűbb lehet. Ezért meghívták Dobos Bea gasztrobloggert, megkérték, gondolja újra ezt a finomságot, mutassa meg, hogyan lehet többféle sütemény ízesítésekor, díszítésekor bevetni. Ő beletöltötte profiterol kis fánklabdáiba, puffjaiba, macaron töltelékébe, rárakta muffin és diós-mákos piskótatorta tetejére, lapjai közé, pohárkrémekben is rétegezte a sötét színű lekvárt gyümölcszselévé alakítva. Jól illik például tápióka- és chiapudinghoz, mascarponekrémekhez, íze, színe okán is. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában