Mint a fecske, repülj el dél felé

Szeptember 11. 

Ez egy olyan dátum, amire mindenki emlékszik, aki már felnőtt volt 2001-ben. Arra is, hogy éppen hol tartózkodott, mit csinált, amikor megérkeztek hozzá az első hírek arról, hogy ledőltek a tornyok. Csakúgy, mint egy másik dátum esetében, amikor is lelőtték Kennedy elnököt. 
Lou Reed például szépen meg is énekelte azt a napot. Mindkét időpont szép karriert futott be aztán az összeesküvés-elméletek tündöklő történetében. Elnökök és alelnökök, kubaiak és szaúdiak, az FBI és a CIA, valamint a Fehér Ház bolgár vécésnénije, mind szerepeltek bennük. 
Magam még nem éltem, amikor megölték JFK-t, és éppen betoppantam egy arab étterembe a Majakovszkijról visszanevezett Király utcában, midőn a tévén az látszott, hogy becsapódnak a repülőgépek. Allah hatalmas, hangzott el a tapsolás közepette, én meg csak annyit morogtam magam elé, Jézusom. Alighanem egyikünknek sem volt igaza. Ez egy olyan döbbenetes pillanat lehetett, amikor megkérdőjeleződött a mindaddig stabilnak tűnő tézis, mely szerint van eleve elrendelés, és létezik szabad akarat. Nem tudom, miért jutott eszembe mindez éppen most. Talán azért, mert a maradék civilizáció szétszaggatása folyik. A csapból is. 

Szeptember 12. 

A gólyák után leléptek a fecskék is. Nincs cikázás, lecsapás, szúnyogok tizedelése. Vonulás váltja mindezt. Amit gyülekezés előz meg. A népi megfigyelés szerint Kisboldogasszony napja, azaz szeptember 8-a körül indulnak útnak a hazából hazafelé, vagy ki tudja már, hová. A Földközi-tenger vidéke lehet egy tranzitállomás, aztán jöhet a Szahara. 
Egészen picike madarakról beszélünk. A vonulás hosszú távú, főként nappal történik, de belemennek az éjszakába is. Félelmetes. És vajon miért? De előtte legalább tolják a kaját rendesen. Amint azt egyik legkedvesebb társaságom, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője az egyik internetes portálon elmondta, a fecskék vonulását egy hiperevési időszak előzi meg, amelyben a madarak pár hét alatt annyi zsírt halmoznak fel a testükben, akár megduplázva a súlyukat, ami akár 5-6 napnyi folyamatos repülésre, napi ezer (!) kilométert meghaladó távolságok folyamatos megtételére is elegendő üzemanyaggal látja el őket a hosszú vonuláshoz. 

Szeptember 13. 

De nézzük egy pillanatra a zsírt magát. Édesanyám zsírban rántotta a húst, oszt semmi bajunk nem lett tőle. Egyébként az allergia szót sem ismertük, nyakig járkálva a parlagfűben. Aztán a zsír a vádlottak padjára került, miként nem sokkal később a vaj is. Majd visszatérhettek. Attól függően, hogy éppen melyik gazdasági társaság tudta erősebben érvényesíteni az akaratát és tudott jobban megfizetni úgynevezett celebeket az ügyük érdekében. Visszatérve most inkább a fecskékhez. Az MME honlapján azt is felfedezhetjük, hogy azért a zsír a titok nyitja, mert ennek lebontása jóval gazdaságosabb, mint a szénhidrátoké vagy az izomfehérjéké. Ezért aztán a madarak ilyentájt sokkal több repülő rovart fogdosnak össze, mint úgy általában. És tényleg. Egy ideje nincs hadonászás szúnyogok és legyek után. Az ember ül, mint a sas. És többnyire néz bután maga elé. Mert a klímaváltozásért nagyrészt maga felel, és ez is nehezíti az amúgy is bonyolult költözködést. 
A széljárás megváltozott, és erről előzetesen senki sem értesítette a fecskéket. A sivatag kiszélesedett, és a ragadozók nem változtattak a beléjük kódolt szokásokon. Az emberek pedig néhol vadásznak rájuk. Azt, hogy miféle emberek, most ne taglaljuk. Maradjunk annyiban, hogy különféle kultúrák léteznek, és nem mindegyik néplélekben szárnyal a fecskemadár. 
Na persze a miénkben sem annyira, mint régebben. Ezerszer leírtam már, hogy a mániákus aszfaltozás miként gátolja a fészekrakást. Megismétlem, ha nincs sár, nincs fészek. 
És eszembe jut sokadszor is, amikor Székről megpróbáltunk átjutni az akkor még nem éppen III. Károly egyik szíve csücskébe, Boncidára. Ha a fogunkat nem is, de a csizmánkat otthagytuk. Jut eszembe még, meghalt a brit királynő. Egy borzalmas, véres birodalom ikonikus uralkodója. Nem ünneplem az eseményt, mint valami skót és svájci fociultra. Az utóbbiakat őszintén szólva nem is nagyon értem. De nem kell nekem mindent mindig érteni.