Golyószórónyomok az Alsóvárosi temetőben

Aki már több alkalommal járt az Alsóvárosi temetőben, biztosan észrevette a Mártírok útja melletti tuják tövénél pihenő síremlékeken azt, hogy fegyveresek harcolhattak valamikor a környéken. Felmerülhet a második világégés a nyomok kapcsán, ám ismereteink szerint az '56-os forradalom és szabadságharc idejére datálhatók a sérülések. Az, hogy mi történhetett 1956 forró őszén, arra a Sétál a család Veszprémben városismereti sétakönyv adhat leginkább választ. A nagyszerű kiadványsorozat egyik kötete 2017-ben jelent meg Az 1956-os forradalom és szabadságharc nyomában címmel ezer példányban Veszprémben. 

Ebben olvashatjuk, hogy november 4-én (vasárnap) Budapesten kívül a legnagyobb utcai harcokra Veszprémben került sor. A szovjetek földön és levegőben egyszerre több irányból támadtak. A város megbízható védelmét – elméletileg – a honvédség városban állomásozó alakulatai, valamint a kiképzetlen, hiányosan felszerelt egyetemi század biztosította. Az utóbbiak parancsnoka Földesi István százados volt. „Vasárnap hajnal volt, a legelső szentmisére akartunk menni, a Margit-templomba. Egyszer csak valami árnyékokat láttunk ott a fal mellett, mindjárt összecsődült a család… szovjet katonák voltak, fegyver a kezében mindegyiknek” – emlékezett vissza Fajd Ernő. A szovjet csapatok rövid idő alatt lefegyverezték a honvédség alakulatait, ezután harcok már csak a felkelők és a megszállók között folytak.

"A Veszprém elleni első szovjet támadás a légvédelmi tüzérlaktanya ellen történt, majd a Jutasi úti laktanya következett. Végül magának a városnak az elfoglalása volt a cél." Itt lehet tiszta számunkra, hogy az Alsóvárosi temető obeliszkjeinek egy része miként lett golyó lyugatta. Ugyancsak a kiadvány írja: "A különböző irányokból támadók olykor egymást lőtték. A városban több ponton erős tűzharc bontakozott ki. Az összecsapások főbb helyszínei: a Károly-templom előtti és a Rákóczi tér, a szovjet alakulatok hajnalban különböző irányból támadtak, majd a Rákóczi téren találkoztak."

Az írás szerint a város felett ledobott ejtőernyős katonák csatlakoztak a földi egységekhez. Ez a „túlzsúfoltság”, a harci helyzet állandó változása káoszt okozott, a támadók egymásnak okoztak veszteséget. Azaz a szovjet katonák - a desszantosok és a földi egység - egymást lőtték. Ennek nyomai láthatók évtizedek óta a sírokon.