Két pápai pedagógusból egy pár – A német- és a matematikatanár története

„A nevem Zsera, a páromat Tamásnak hívják. A mi megismerkedésünk éppen most ünnepli huszadik évfordulóját. 2003-ban kezdtem el dolgozni egy iskolában tanárként, és mint a legfiatalabb kolléga, rögtön a figyelem középpontjába kerültem. Egy nálam idősebb férfi is felfigyelt rám, de akkor még nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. Később kapcsolatba bonyolódtam egy másik, velem hasonló korú kollégával, de egy év után szakítottunk. Tamás is eközben nézelődött azért másfelé, hisz távolságtartó viselkedésem eleinte nem biztatta. Nekem, úgy látszik, idő kellett ahhoz, hogy megtanuljam értékelni őt. Az ember nem mindig veszi észre rögtön a nyilvánvalót, azt, ami ott van közel, a szeme előtt, és nem mindig látja elsőre, ki milyen valójában. Ez tehát egy munkahelyi szerelem volt, van és remélhetőleg lesz is. Igaz, nem első, hanem második látásra, de ettől nem veszít az értékéből, sőt, talán még értékesebb, mert ott állt mellettem a bajban. Segített a műtétem utáni gyógyulásban, ami azért kellett, hogy nekünk később családunk lehessen. Lett is két gyönyörű lányunk: Amira 15, Korina 13 éves" – írta szerkesztőségünknek Mayer Zseraldina. 

Közelebb hozta őket egymáshoz Zseraldina betegsége, Tamás támogatása révén megerősödött a kapcsolatuk, annyira, hogy jó ideje úgy gondolják, együtt szinte mindent meg tudnak oldani. Ez a biztonságérzet az alapja boldogságuknak. Zsera szülei példájából látta, hogyan lehet tartós a párkapcsolat, ők 45 éve házasok. A nő szerint kell egy pillér, amely egyben tartja a családot, és ez az apuka lehet, aki mindent megtesz szeretteiért. Náluk az anyuka a logisztikus, mindenkinek pontosan ismeri a menetrendjét és azokat összehangolja. Mindenben közös döntést hoznak, mindennap működik a családi kupaktanács. Ha valami bosszankodásra ad okot, tudatosan nem mérgezik vele magukat, a többieket se, megszokták, hogy rögtön megbeszélik az ilyesmit. Ugyanis eddig, ha összedolgoztak, mindent kisakkoztak, bármilyen feladványt gördített eléjük az élet. 

– Az számít, hogy gondolkodásmódban legyenek egykorúak a párok tagjai, érdeklődésük, szándékaik legyenek összhangban. Azon múlik minden, mit képes az egyik megtenni a másikért. Előfordult, hogy az iskolafolyosón megjegyezte egy diák, milyen kedves, közvetlen vagyok, pedig nem is tanítom. Ha boldogok vagyunk mi, felnőttek, az a legfontosabb a gyerekeknek. Ehhez pedig az kell, hogy ne fásuljunk bele a munkába. Ha végzek a feladataimmal, mindig jut egymásra időnk a párommal, az apró kedvességek, figyelmességek eszünkbe juttatják, hogy még mindig ugyanazt a kalandot éljük, amibe tizenhat esztendeje belekezdtünk – mondta el az édesanya. Többször sikerült már Zseraldinának meglepnie Tamást, készült már versike kapcsolatukról, amit neki írt, az ötvenedik szülinapjára pedig teljesen megújulhatott a Napló átváltoztató stábjának köszönhetően. Most azzal kedveskedik neki, hogy lapunkban eleveníti fel szerelmüket, emlékeztetve magukat arra, hogy a rohanó mindennapokban se feledkezzenek el róla.